M�r vagy egy �r�ja �lt�nk a k�dban. Jean-Claude a k�d sz�l�nek d�lt, �n pedig �neki. H�tulr�l l�gyan cir�gatta fekete hajtincseimet, arcomat, nyakamat. �lveztem a k�zels�g�t, a b�re simas�g�t �s finom illat�t.
- Jobban vagy, ma petite?
M�r n�gy napja er�s hasg�rcs�k �s fejf�j�s k�nzott. B�rmit ettem, nem sokkal ut�na sug�rban j�tt ki bel�lem. Mi�ta ez az �llapot tart, el sem hagytam a K�rhozottak Cirkusz�t. Jean-Claude mindig mellettem volt, felt�ve, ha �pp nem holtan fek�dt a kopors�j�ba.
A l�nyeg az, hogy a v�mp�rom mindig gondoskodott r�la, hogy valaki mellettem legyen. �ltal�ban Jason �s Nathaniel kapta ezt a "megtiszteltet� feladatot". Jason kiv�telesen nem f�rasztott a h�lye, perverz vicceivel, ami�rt nagyon h�l�s voltam neki. Nathaniel pedig mintha visszafogta volna mag�t az odab�j�s, dorombol�s figur�b�l. �gy �reztem, hogy ezeket a P�l-fordulatokat Jean-Claude-nak k�sz�nhettem.
- Nem igaz�n… - v�laszoltam t�tov�n. - Ilyen m�g sosem fordult el� velem.
- Ne f�lj ma petite, rendbe fogsz j�nni. De most az lenne a legjobb, ha lefek�dn�l. Eg�sz �jjel fent volt�l velem, l�tom rajtad, hogy f�radt vagy. Nekem is mennem k�ne, lassan felkel a nap.
Furcsa �rz�s volt, de nem akartam, hogy Jean-Claude itt hagyjon. Ez alatt a p�r nap alatt annyira hozz�szoktam a k�zels�g�hez.

Ez az Anita! J�l csin�lod! Habarodj csak bele m�g jobban a V�ros V�mp�rur�ba! A fen�be...

- Nem tudom, hogy k�pes lenn�k-e aludni. Nagyon szarul vagyok.
- H�t ezt nem csod�lom ma petite, hisz a hasg�rcs�d kezdete �ta nem ett�l! Az pedig ak�rhogy is sz�molom, n�gy nap.
- Nem tehetek r�la, hogy nem marad meg bennem a kaja! - mondtam kiss� indulatosabban, mint ahogy szerettem volna.
- Tudom, ma petite, nem is �gy �rtettem.
H�trafordultam. V�mp�rom szem�ben enyhe s�rt�d�tts�get �s megb�ntotts�got l�ttam. Ez�ttal m�g csak meg sem pr�b�lta eltitkolni.
- Ne haragudj…
�s ekkor bele nyilallt a hasamba a f�jdalom. Hirtelen azt hittem sz�trepedek. Hangos ny�g�s t�rt ki bel�lem. Ha Jean-Claude nem kap el, elmer�ltem volna a v�zben.
- Ma petite! Ma petite, sz�lalj meg!
De m�r nem volt er�m hozz�. A k�p egyre csak s�t�t�lt, m�g m�r Jean-Claude hangj�t sem hallottam. Teljesen elnyelt a feketes�g.


Az �gyon t�rtem magamhoz. Ahogy kinyitottam a szemem h�rom hom�lyos alakot pillantottam meg magam felett. Besz�lgettek, de a hangjukat alig hallottam. Nagyon be�julhattam…
- El k�ne vinn�nk orvoshoz.
Ez mintha Asher hangja lett volna.
- Persze, remek �tlet. Azt�n ha mag�hoz t�r, kitekeri a nyakunkat.
Na ja! �gy t�nik, Jason kezd kiismerni.

- R�ad�sul mindj�rt felkel a nap. Valakinek mellette k�ne maradnia. Persze, Asher �s Jean-Claude, ti sz�ba se j�hettek.
Halv�nyan l�ttam, ahogy a leop�rdom hossz�, barna haja meglebben el�ttem, r�gt�n ut�na a van�lia illat is megcsapta az orromat.
- Sajnos igazad van, Nathaniel! De akkor is az lenne a leghelyesebb, ha �n maradn�k mellette, de…
V�mp�rom hangja keser�nek t�nt. El�g r�g�ta ismertem ahhoz, hogy le tudjam sz�rni, hogy nagyon b�ntja valami. De Jean-Claude sose volt egy d�h�ng� �r�lt.
Legal�bbis eddig azt hittem…

A k�vetkez� pillanatban a mesterv�mp�r akkor�t �t�tt a falba, hogy az eg�sz szoba beleremegett. Olyan er�vel csapott meg a d�he �s az aggodalma, hogy majdnem dobtam egy h�traszalt�t. M�s helyzetben, tal�n m�g h�zelg�nek is tal�ltam volna a dolgot.
- Mon ami, ne csin�ld ezt! Ne k�nozd magad feleslegesen!
Jason is k�zelebb l�pett ur�hoz.
- A kezed… Jean-Claude, v�rzik a kezed!
- Jean-Claude…
V�gre er�t vettem magamon �s megsz�laltam. V�mp�rom �gy rep�lt fel�m, mintha sz�rnyai n�ttek volna. Ahogy mell�m �rt, meg�reztem a v�r szag�t. A v�rt, mely felszakadt kez�b�l folyt.
- Ma petite!
Le�lt mell�m az �gyra �s megszor�totta a kezem.
- Csin�lj valamit a kezeddel, Jean-Claude! Megs�r�lt�l… - a hangom m�g sz�momra is nyugtalan�t�an halk �s gyenge volt.
- H�l�s vagyok, hogy agg�dsz, de semmi sz�ks�g r�.
Egyre jobban tisztult a k�p, a hall�som is kezdett helyrej�nni. A fejem viszont �tkozottul hasogatott, azonban m�g �gy is �szrevettem Jean-Claude arc�n egy l�gy mosolyt. De kiv�telesen a szeme nem mosolygott. Szokatlanul �rzelemtitkol� volt. V�g�l m�r az eg�sz arca komors�gba burkol�zott.
- Agg�dom �rted, Anita.

Ajaj… Anit�nak nevezett…
- Musz�j elmenned orvoshoz!
- Nem kell orvos! - tiltakoztam.
- Err�l nem akarok vit�t nyitni! - hangs�lya �lesen �s d�h�sen csengett, pedig m�g csak fel sem emelte a hangj�t.
- Mire fel�bredsz, kider�tem mi bajom van. �g�rem!
Enn�l t�bbet nem tudtam meg�g�rni neki. De hogy orvoshoz nem megyek, az tuti biztos! Enn�l �n sokallta b�szk�bb vagyok… Vagy h�ly�bb... B�r most mintha zs�kutc�ba t�vedtem volna. �s ez n�lam el�g szokatlan dolog.
- K�sz�n�m, ma petite. Most azonban mennem kell, napnyugtakor tal�lkozunk.
Cs�kot lehelt kisz�radt ajkaimra, majd Nathanielhez �s Jasonh�z fordult.
- Eg�sz nap vele maradtok �s vigy�ztok r�!
- Igen, Jean-Claude! - v�gta r� r�gt�n Jason. A leop�rdom n�m�n biccentett.
Azt�n Asherrel egy�tt elt�ntek az ajt� m�g�tt, de v�mp�rom aggodalm�nak jelenl�te a szob�ban maradt. Szinte k�zzel foghat� volt…