Jean-Claude fel� tartottam. Lassan l�pkedtem lefel� a l�pcs�n, bizonytalanul, f�lve. Hogyan mondjam el neki? �tletem sem volt… De a m�terek egyre csak fogytak, pontosan �gy, ahogy a percek a s�t�ts�g be�llt�ig.
Le�rtem a szob�ba �s odal�ptem a v�mp�rom kopors�j�hoz. Let�rdeltem mell� �s v�rtam. P�r pillanat m�lva kiny�lt a teteje �s megpillantottam Jean-Claude gy�ny�r�, b�r az �hs�gt�l most m�g kiss� s�padt arc�t.
- Ma petite… ritka, hogy itt v�rod meg �bred�semet - hangja k�v�ncsian csengett - hogy �rzed magad?
Huh…
- H�t, az �melyg�sem enyh�lt egy picit, kaptam r� gy�gyszert. A fejf�j�som h�l' Istennek m�r elm�lt.
- Ennek �r�l�k ma petite! - kil�pett a kopors�j�b�l �s a kez�t ny�jtotta nekem.
Miut�n mag�hoz h�zott, szorosan meg�lelt.
- M�gis elment�l orvoshoz? - s�gta a f�lembe.
- �h�m.
- Mi�rt?
- Nem akartam, hogy agg�dj.
Ajjaj… ezt t�nyleg �n mondtam? A szerelem �l, but�t, �s nyomorba d�nt.
M�g jobban mag�hoz szor�tott. �n is er�sebben �leltem.
- K�sz�n�m, ma petite! �s kider�lt, hogy mi a bajod?
Nagyot s�hajtottam �s kiss� megremegtem. Erre kibontakozott az �lel�sb�l �s r�m n�zett.
- Mi a baj?
- Nem mondan�m bajnak, csak kicsit furcsa ez az eg�sz.
Nyeltem egy nagyot. � tov�bbra is �rdekl�dve figyelt.
- Jean-Claude… bab�t v�rok.
Az arc�ra r�gt�n ki�lt a d�bbenet. Szerintem nem tudta eld�nteni, hogy most csak ugratom, vagy komolyan besz�lek.
V�rtam a v�lasz�t. Csak most vettem �szre, hogy m�r legal�bb egy perce nem vettem leveg�t.
Azt�n olyat tett, amire nem sz�m�tottam. Ell�pett t�lem.
- Jean-Claude?
L�ttam rajta, hogy nem �r�l neki. Ett�l megijedtem.
- Ez m�r biztos? - k�rdezte halkan.
- Majdnem sz�z sz�zal�k.
Semmi reakci�t nem mutatott, m�g csak r�m se n�zett. Ker�lte a pillant�somat, ink�bb a l�bamat b�multa.
Azt hittem �r�l majd neki. Hogy boldogan meg�lel, megcs�kol �s megbesz�lj�k a tov�bbiakat. De nem �gy lett. Fogta mag�t �s egyszer�en kis�t�lt a helyis�gb�l.
M�g percekig b�multam az ajt�t. Csak �gy itt hagyott. Sz� n�lk�l.
V�g�l �n is elindultam �s Jean-Claude h�l�szob�j�ban k�t�ttem ki. Le�ltem az �ri�si francia�gyra, felh�ztam, majd �t�leltem t�rdemet �s s�rni kezdtem.
El voltam keseredve. Nem �gy terveztem ezt az eg�szet.
�s ekkor megjelent Asher. Az ajt�b�l r�m n�zett, majd meglepetten fel�m indult.
- Anita! Mi a baj?
�n csak a fejemet r�ztam, m�g mindig nem b�rtam megsz�lalni. � le�lt mell�m, �s vigasztal�an simogatni kezdte a h�tam.
- Mondd el ma ch�rie! Tal�n seg�thetek!
Tov�bbra is csak ingattam a fejem.
- Nem �r�lt neki. S�t… nem mondott semmit. Asher, itt m�r senki sem tud seg�teni!
- Ki nem �r�lt �s minek? K�rlek, mondd el, hogy mi t�rt�nt! - gy�zk�d�tt.
Kicsit megr�zta a v�llam, mire r�n�ztem.
- �llapotos vagyok!
Elkerekedtek a szemei, de Jean-Claude-dal ellent�tben, az � pillant�s�ban �r�m�t l�ttam.
- Most… most komolyan besz�lsz? �s m�r biztos? - k�rdezte mosolyogva.
- A gyorsteszt szerint igen. De ez m�g nem teljesen biztos – motyogtam.
- Anita, hisz ez csod�latos!
- T�nyleg az, de ezt Jean-Claudenak magyar�zd meg! Egyszer�en kis�t�lt a szob�b�l, miut�n elmondtam neki.
- Ezt nem �rtem - mondta halkan Asher - mindig is szeretett volna gyermeket…
- Val�ban?
- Igen. Nagyon is. De mivel v�mp�r, teljesen elvesztette a hit�t, hogy valaha is lehet neki.
- Most is szeretn�k.
Meglepetten fordultam meg. Jean-Claude �llt az ajt�ban. Bel�pett a szob�ba �s el�m t�rdelt. Eleresztettem t�rdeimet �s el�re d�ltem, mire � megmarkolta egyik kezemet �s l�gy, f�l�nk cs�kot hintett r�.
- T�vedsz ma petite, nagyon �r�l�k ennek a h�rnek. El se tudom mondani mennyire.
- Az el�bb nem �gy t�nt - d�h�s lettem, szerintem jogosan.
Asher felkelt �s elindult az ajt� fel�, de m�g visszan�zett Jean-Claude-ra.
- Idi�ta!
�s ezzel a v�gsz�val becsukta maga m�g�tt az ajt�t.
Kettesben maradtunk. �n, szem�ly szerint, le voltam fagyva. Teljesen hatalm�ba ker�tett a f�lelem. Most mi van? �s mi lesz egy�ltal�n?
V�mp�romat nem igaz�n r�zta meg, hogy az el�bb leidi�t�zt�k, ink�bb t�rdelt tov�bb. Azonban ahogy teltek a m�sodpercek, az arc�n egyre jobban l�tszott, hogy zavarba j�tt. J�l l�tom, hogy pirulni kezdett??
- Jean-Claude…
- Ne haragudj, ma petite - v�gott a szavamba - nem akartam, hogy azt hidd, nem �r�l�k neki. �vek �ta nem rem�lhettem semmi j�t az �lett�l, de azt�n hirtelen megjelent�l. R�ad�sul most gyermeket is v�rsz t�lem! Mert… ugye t�lem van?
- H�t persze, hogy t�led - mondtam halkan, enyh�n mosolyogva.
K�zelebb hajoltam hozz� �s megcs�koltam. Mikor sz�tv�ltunk, m�r �r�m�t l�ttam a szem�ben.
- �s hogyan t�rt�nt? - k�rdezte.
- Szerinted? Tudod r�nk t�rt a v�gy, mire egym�snak est�nk, azt�n…
Jean-Claude megcs�v�lta a fej�t.
- Rossz vagy, ma petite – somolygott – nem �gy gondoltam!
- Tudom, hogy nem �gy gondoltad, de hogy tehetsz f�l ilyen h�lye k�rd�st?
- Sz�val? - t�relmetlenkedett.
- Nem tudom. De t�nyleg. A v�dekez�ssel nem volt semmi gond.
- Ez egy csoda! - suttogta mosolyogva, amit�l m�r �n is megnyugodtam. - V�mp�r vagyok, nem is fiatal. Elm�letileg nem tudok gyermeket nemzeni. M�gis megt�rt�nt!
Fel�llt, ism�t mag�hoz h�zott �s meg�lelt.
- Annyira boldog vagyok, ma petite!
- �n is - b�jtam bele az �lel�s�be m�g jobban - de akkor mi�rt ijedt�l meg ennyire?
Nagyot s�hajtott.
- Ez hossz� t�rt�net, ma petite!