Anita n�z�pontja

H�rom napja hagytam ott v�gleg �j-Mexik�t. Rem�lem �r�kre. Miut�n Edward fel�p�lt, azonnal elh�ztam a cs�kot. Egy porcik�m sem k�v�nta tov�bb Itzpapalotl t�rsas�g�t. Komolyan azt hitte, hogy majd pont �n fogom �t �sszehozni Jean-Claude-dal? H�t nagyon rosszul gondolta. Ha ezek tal�lkoznak, Jean-Claude-b�l egy apr� szuven�rre val� sem maradna, az tuti. Ezt pedig nem �hajtom �t�lni. A m�sik eszm�letlen gondolata az volt, hogy sz�pen odas�t�lok az �n Mesterem el�, �s bocs�nat��rt esedezem, hogy nem adtam meg magam neki. H�t abb�l nem esznek. Nem vagyok hajland� t�bbet feladni magamb�l. M�r ez is sok az �n erk�lcseimnek. M�r a puszta �tlet gondolat�t�l is lelkiismeret-furdal�som t�mad.

Miut�n lepakoltam a cuccaimat, az els� utam a k�z�rtbe vezetett, valahol a v�rosban. A h�t�m is olyan �res volt, mint a hasam. �ppen forgol�dtam a polcok k�z�tt, mikor nekimentem valakinek.

 - Oh, eln�z�st! – mondtam zavartan.

De ahogy megfordultam, egy vigyorral tal�ltam szembe magam. A sz�ke haj, �s k�k szemek egy velem majdnem egy-magas sr�choz tartoztak. Az igazat megvallva a sr�c, pedig hozz�m tartozott.

 - Mit keresel itt, Jason? – vontam k�rd�re.

Valami�rt nagyon olyan �rz�sem volt, hogy nem csak az�rt van itt, hogy v�s�rolgasson. L�v�n, hogy � Jean-Claude farkasa.

 - Ugyan m�r, Anita. Ennyire nem lehetsz paranoi�s. M�r bev�s�rolnom se szabad ott, ahol neked?

 - Na ne etess. Gondolom, Jean-Claude adta a „bev�s�rl� list�t”.

Lehervadt a vigyor, �s a szeme fur�n villant.

 - Sose tenne ilyet – mondta.

�sszevontam a szem�ld�k�m. M�r hogyne tenne. Amint haza�rek, k�meket k�ld a nyakamra. Jellemz� lenne.

De volt valami Jason hangj�ban, ami nem tetszett.

 - Mi az? – k�rdeztem – Mi a baj?

Fapof�t er�ltetett mag�ra.

 - Semmi, semmi. Mi lenne?

Ez nagyon gyan�s volt. A vak is l�tta, hogy titkol�dzik. Karon fogtam, �s a p�nzt�r fel� h�ztam. Fizett�nk, azt�n kivonszoltam az aut�hoz.

 - Huh, Anita, n�lad vagy n�lam?

K�nyszeredett vigyort k�ld�tt, de �tl�ttam rajta.

 - Pofa be, Jason!

Kinyitottam a kocsit.

 - Hazaviszlek – mondtam.

Lehervadt a mosoly.

 - K�sz, nem. Ink�bb s�t�ln�k. Eg�szs�gesebb – hebegte.

 - Besz�llni!!!

F�nysebess�ggel �lt be. Sz� n�lk�l bekapcsolta az �v�t is, �s �gy �lt, mint egy kisiskol�s az els� napj�n. �n is besz�lltam, beind�tottam a kocsit, �s kikanyarodtunk a parkol�b�l.

 - Hova? – k�rdeztem.

 - A Cirkuszhoz – mondta halkan.

Nagyot s�hajtottam. M�r hat h�napja nem j�rtam ott. Hat h�napja, hogy nem l�ttam Jean-Claude-ot. Na meg a h�l�szob�j�t.

P�r percig hallgattam a cs�ndet, azt�n nem b�rtam tov�bb.

 - Na mes�lj sz�pen!

R�m pillantott.

 - Mit k�ne mes�lnem?

 - Tudom, hogy valami gond van. Hallani akarom, hogy mi az.

Jason f�jt egyet.

 - F�l �vig fel�nk se n�zt�l. Mib�l gondolod, hogy r�d is tartozik?

Tal�lt s�llyedt. A kis reteknek igaza van. A francba. De most nem hagyhattam magam.

 - Att�l, hogy nem voltam itt, a dolgok nem v�ltoztak. Ugyan�gy a lup�d vagyok. Nimir-Raj, �s a V�ros Ur�nak haland� szolg�ja. Teh�t, ennek f�ny�ben ki vele, ha nem akarod, hogy morcos legyek. Azt pedig ne akard!

Hossz� m�sodpercekig hallgattam a l�gz�s�t, de azt�n egy �ri�si s�hajt�ssal megadtam magam. J�l tudtam, mit akar hallani.

 - Rendben, rendben. Agg�dok miattatok. Most jobb?

Nem kellett odan�znem, an�lk�l is tudtam, hogy vigyorog.

 - Teh�t? – n�ztem r�.

M�r harmadszorra t�nt el a mosolya, mintha ott se lett volna. Kezdtem ideges lenni.

 - Mi a b�b�natos j� franc �t�tt bel�d, Jason? Azonnal hallani akarom, hogy mi t�rt�nt, vagy biz’ Isten m�rges leszek r�d.

 - J�l van, j�l van! Ne l�gy ideges!

 - Hogy ne lenn�k ideges, ha valami fontos dologr�l titkol�zol – �v�lt�ttem – gyer�nk, Jason, kezd felmenni bennem a pumpa. Ha most azonnal nem...

 - Jean-Claude! – �v�lt�tte vissza.

Lefagytam.

 - Jean-Claude-dal van probl�ma. Most jobb? – mondta m�g mindig a kellet�n�l nagyobb hanger�vel, pedig m�r elhallgattam.

A gyomrom g�rcsbe r�ndult.

 - Mi baja van Jean-Claude-nak? – k�rdeztem halkan.

 - Semmi. M�rmint semmi komoly, csak furcsa lett mostan�ban. �s valami azt s�gja, hogy te vagy az oka.

Felvontam a szem�ld�k�m, �s megint d�h�s lettem.

 - Hogy �n? Mi k�z�m lenne hozz�? Itt se voltam.

 - H�t pont ez az. Hogy nem volt�l itt, mellette. Hallgatagabb lett. �s szigor�bb.

A d�h�m nyomtalanul elp�rolgott. Ez nem volt jellemz� Jean-Claude-ra.

 - Hogy �rted ezt?

 - Egyre t�bbsz�r akarja megmutatni, hogy ki a f�n�k. M�r alig sz�l az emberekhez. Gyakran oda se figyel r�juk. Nem is tudom, mikor l�ttam vele utolj�ra Ashert  – vett egy nagy leveg�t, azt�n folytatta – De a legfurcs�bb, hogy �jabb ter�leteket engedett �t m�s mesterv�mp�roknak. Mintha egyre kisebb ter�leten tudna uralkodni. Nem �rtem.

Azt hiszem, �n nagyon is. Meg�rkezt�nk a Cirkuszhoz, �n pedig kiraktam. Megpr�b�ltam nem arra figyelni, hogy Jean-Claude most ott szundik�l valahol e falak k�z�tt. M�g legal�bb �t �ra van napnyugt�ig. Jason sz� n�lk�l kisz�llt.

 - K�sz – mondta r�viden, azt�n elviharzott.