Anita n�z�pontja

A francba… a francba… a francba. Semmi m�s nem j�rt a fejemben, am�g haza�rtem. Azonnal a zuhany al� vetettem magam, h�tha kitisztul a fejem. Legal�bb annyira, hogy gondolkodni tudjak. Seg�tett.

M�giscsak komolyan kellett volna vennem Albuquerque �rn�j�t. Lehet, hogy ennyire s�lyos a baj? Lehet, hogy t�nyleg ennyire elgyeng�tem Jean-Claude-ot azzal, hogy megtagadom n�h�ny k�pess�g�t? Lehet, hogy t�nyleg csal�dik bennem?

A francba. Nem akarom, hogy �rdekeljen. Nem akarom magam megadni neki. De, ha m�gis igaz lenne…

Nem hittem volna, hogy t�nyleg ilyen fontos ez az eg�sz. Na meg, hogy ilyen fontos nekem. Nem akarom, hogy Jean-Claude miattam legyen gyenge, hogy miattam szenvedjen. Ehhez viszont fel kell �ldoznom az elveimet. Na nem. Meg�ri ez nekem?

M�lyen magamba n�ztem. Szeretem �t ennyire? Megb�zom benne?

Igen. A kurva �letbe.

Nem hittem volna, hogy valaha ilyesmire fogok vetemedni, amire most k�sz�ltem. M�g m�sf�l �ra volt h�tra napnyugt�ig, �s pedig a K�rhozottak Cirkusza parkol�j�ban medit�ltam. G�rcs�sen markoltam a korm�nyt, nem akar�dzott elengedni. Nem voltam biztos abban, amit csin�lni akarok.

Nagy leveg�t vettem, azt�n kif�jtam. Kisz�lltam, bez�rtam a kocsit, �s elindultam a bej�rat fel�. El�vettem a kulcsomat, �s benyitottam. �res volt a folyos�, ahogy a l�pcs� fel� mentem. Lementem, azt�n az als� folyos�n Jasonba botlottam. Nem mondott semmit, csak diplomatikusan biccentett. Furcsa volt, hogy ennyire rendesen viselkedik. Semmi kedvem nem volt neki�llni magyar�zkodni, �gyhogy tov�bbmentem, egyenesen Jean-Claude nappalij�hoz.

Bementem. A sz�vem majd kiugrott a hely�b�l, a gyomrom egy nagy g�rcs-gomb�c volt.

Nem csak att�l f�ltem, amire k�sz�ltem, hanem att�l is, hogy mit fog sz�lni, hogy csak �gy, sz� n�lk�l idej�ttem, miut�n f�l �ve r� se n�ztem.

H�tramentem a f�gg�nyig. Elh�ztam, �s v�gigmentem a folyos�n a h�l�szobaajt�ig.

Nagy leveg�t vettem, �s benyitottam. Jean-Claude mozdulatlanul fek�dt az �gyban. Elszorult a torkom, de t�rt�ztettem magam, �s nem kezdtem el se b�gni, se sik�tozni. K�zelebb mentem. Ahogy megl�ttam az arc�t az ijedts�gem elsz�llt, �s v�gy k�lt�z�tt a hely�be. M�g �gy s�padtan, �s mozdulatlanul is gy�ny�r� volt. Ma m�r biztos voltam benne, hogy nem az ereje miatt l�tszik ilyennek. Ez az �nmaga sz�ps�ge. Er�s volt a k�sztet�s, hogy egy r�nt�ssal megszabad�tsam a takar�j�t�l. De legy�rtem.

�ts�t�ltam az �gy t�ls� oldal�ra, �s belefek�dtem. Rem�ltem, hogy Jean-Claude nem fog r�m neheztelni miatta. De jelen pillanatban nem jutott jobb az eszembe. N�ztem a profilj�t, s�padt mellkas�t, �s �jra r�m j�tt a k�nyszer, hogy felfedezzem a test�t, mik�zben � �ntudatlanul fekszik. Ink�bb lehunytam a szemem. Nagyon f�radt voltam. A k�vetkez� percekre nem eml�kszem.

Jean-Claude n�z�pontja

Amint kinyitottam a szemem, azonnal �reztem a mardos� �hs�get, ugyan�gy, mint az elm�lt t�bb mint n�gysz�z �vben. De most valami m�st is �reztem. Egy ismer�s illatot, amit nem �reztem m�r hat h�napja. Deja vu-m t�madt t�le. Behunytam a szemem, �s m�lyen besz�vtam az illatot. Oldalra ford�tottam a fejem, �s kinyitottam a szemem.

 - Ma petite? – ugrottam egyet riadtan.

Azt�n pr�b�ltam megnyugodni. F�l �ve nem l�ttam, �s egyszer csak az �gyamban van. D�h�snek k�ne lennem, hiszen olyan k�nnyed�n hagyott el, de nem megy. Annyira hi�nyzott…

Olyan r�gen �lmodtam r�la, hogy mellette �bredhetek. Tudom, hogy mennyire irt�zik a kih�lt testemt�l. �s most m�gis itt van. Itt fekszik mellettem, pedig tudja, mi vagyok. Mi t�rt�nhetett?

M�gsem esett baja �j-Mexik�ban. Merci, mon Dieu! �gy agg�dtam.

M�r percek �ta nem vettem le r�la a szemem. Figyeltem, ahogy alszik. A mellkasa minden l�legzetv�teln�l megemelkedett egy kicsit. N�ztem a szempill�it, ahogy n�ha megremeg. Egyik keze a teste mellett volt, a m�sik pedig a feje alatt, mint egy p�rna. Az arca gy�ny�r�, h�feh�r, finom von�sokkal. A sz�j�n v�r�s r�zs volt. A ruh�ja k�nyelmes, de nagyon eleg�ns; felsejlett alatta test�nek vonala. Hat h�napja, hogy utolj�ra v�gigsim�thattam meztelen oldal�n, hogy �rezhettem teste meleg�t, a szerelm�t.

Vajon mi okb�l lehet itt? Lehet, hogy valami baj van?

Gyeng�den az arc�hoz tettem a kezem. V�gigsim�tottam rajta, de nem �bredt fel. A v�ll�ra siklott a kezem, �s �vatosan megr�ztam.

 - Ma petite! – sz�l�tottam halkan.

Lassan kinyitotta a szemeit, visszah�ztam a kezem. Kiss� m�g �lomittasan, de hat�rozottan fel�lt, �s r�m b�mult.

 - Ne haragudj! – mondta zavartan.

Felugrott az �gyr�l, �s idegesen kisim�totta a ruh�j�t.

 - Nem akartam csak �gy r�d t�rni, de szeretn�k besz�lni veled.

Furcsa volt a hangja. Nyoma sem volt benne a kor�bbi kiss� cinikus, �s n�ha g�nyol�d� hangnemnek. Nem volt �nmaga. M�g mindig engem figyelt, k�zben zavartan igazgatta a ruh�j�t, ami pedig sosem volt szok�sa. Nem ismertem n�la magabiztosabb n�t. Most �gy t�nt, nem tudja mit v�lt ki bel�lem a hirtelen felt�n�se. Ami igaz, az igaz, megd�bbentem, de alapj�ban v�ve nagyon �r�l�k.

Lecsusszantam az �gyr�l, �s fel� indultam. L�ttam, hogy visszatartja a l�legzet�t. Az arc�t halv�ny p�r �nt�tte el, les�t�tte a szem�t. Im�dtam figyelni a reakci�it. Hirtelen meg�reztem a v�gya illat�t, �s �reztem, hogy az �n testem is �j �letre k�l.

Egy m�terre �lltam meg t�le. Nem t�vol, �s m�gsem t�l k�zel. Kiny�jtottam a karom, � pedig a kez�t az eny�mbe tette. Nem tette sz�v� a hidegs�gemet, amikor a sz�mhoz emeltem, �s megcs�koltam. Legsz�vesebben magamhoz h�ztam volna, hogy minden n�gyzetcentim�ter�t �rezhessem.

 - �r�l�k, hogy elj�tt�l – mondtam.

Bevetettem a v�mp�rer�met is. L�ttam, ahogy megborzong, de nem �ll�tott le. Szokatlan.

 - Minek k�sz�nhetem a l�togat�st?

R�m n�zett, majd f�l-t�rdre ereszkedett, �s megad�an lehajtotta a fej�t.

 - A bocs�natod�rt esedezem, Mester.