Azt hiszem ez volt az a pillanat, amir�l nem hittem volna, hogy valaha is elj�n. Soha nem fogadta el igaz�b�l, hogy a haland� szolg�m, �s f�k�nt, soha nem sz�l�tott Mesternek. Nem is k�rtem t�le. T�nyleg nagy baj lehet, ha erre vetemedett. �s r�ad�sul bocs�natot k�rni j�tt. T�rdre esett el�ttem, �s Mesternek sz�l�tott. Mi t�rt�nhetett vele Albuquerque-ben?

 - Mi a baj, ma petite? – k�rdeztem �vatosan.

Azonnal besz�lni kezdett. Nyugodt, bocs�natk�r� hangon.

 - A bocs�natodat szeretn�m k�rni, ami�rt v�tettem ellened. Hogy megtagadtalak, hogy visszautas�tottalak. Nem viselkedtem haland� szolg�dhoz m�lt�an, �s ezzel gyeng�tettem a hatalmadat. Szeretn�k visszat�rni �gyadba, hogy �jra visszanyerhesd az er�det.

Mintha nem is �t hallottam volna. Mintha csak a sz�j�ba adt�k volna a szavakat. Tudtam, hogy semmi nem vehetn� r� arra, hogy ilyet mondjon. R�ad�sul �nk�nt. De nem, ez val�ban � volt. �szint�n besz�lt. Esedezik a bocs�natom�rt, ami�rt elhagyott.

Ha nem r�la lett volna sz�, nem is engedtem volna, hogy elmenjen. De � m�s. Nekromanta, amivel m�g felettem is lehet hatalma. A haland� szolg�m. De t�bb is enn�l. Szeretem.

Sosem l�ttam m�g ilyennek. Soha nem al�zkodott volna �gy meg el�ttem. �s nem is akartam, hogy ezt tegye.

Let�rdeltem vele szemben, mire � r�m n�zett. Fel�m hajolt, hogy megcs�koljon, de eltoltam magamt�l. F�lve pillantott r�m.

 - Nem, ma petite. Nem akarom, hogy ez legyen az ok, ami�rt visszaj�ssz. Azt akartam, az�rt t�rj vissza, mert �gy �rzed, ide tartozol, mert a t�rsam vagy, a kedvesem. Mert szeretsz.

 - Mindenn�l jobban szeretlek. Ez�rt is j�ttem ide, hogy bocs�natot k�rjek, ami�rt eddig nem szerettelek �gy, ahogy kellett volna. Tartozom neked ennyivel.

Ebben igaza volt.

 - �s mi ez a P�l-fordulat? – k�rdeztem.

Les�t�tte a szem�t.

 - Valaki felnyitotta a szemem. Seg�tett, hogy m�sk�nt �rt�keljem az embereket, �s �gy r�j�ttem n�h�ny dologra.

�szinte k�sz�netem ennek a valakinek.

 - �s mire j�tt�l r�?

R�mn�zett.

 - Hogy hiba volt elmennem t�led. Hogy nem lett volna szabad megtagadnom t�led semmit.

Szeretsz m�g? Vagy feleslegesen sz�ntam magam erre a neh�z l�p�sre?

Hogy szeretem-e? Ez m�g k�rd�s?

Kezembe fogtam az arc�t, ahogy hat h�nappal ezel�tt, lassan hozz�hajoltam, �s gy�ng�den megcs�koltam, majd r�mosolyogtam.

A v�llamra borult, �s szorosan �t�lelt.

 - Hi�nyozt�l – suttogta.

 - Je me suis ennuy� de vous, aussi – suttogtam a haj�ba.

Erre gyeng�den eltolt mag�t�l. A szemembe n�zett.

 - Tudom, hogy eddig nem �gy t�nt, de mindig im�dtam, amikor franci�ul besz�lsz, mon corbeau.

Felnevettem. Annyira �des volt, ahogy extra-angol akcentussal ejtette ki a szavakat. A bec�zget�s, pedig nem az � st�lusa.

 - Je t'aime beaucoup, mon amoureux ! J'esp�re, vous jamais � gauche j'encore. Je ne veux pas vous perdre.

Elmosolyodott, �s fel�m hajolt. Ez�ttal nem toltam el, hanem m�g jobban magamhoz szor�tottam. �gy cs�kolt, mint m�g soha. Mintha nem is ment volna el f�l �ve.

Mikor elengedtem, r�m mosolygott.

 - Szeretlek, Jean-Claude… az�rt, amilyen vagy. �s az�rt… ami vagy.

Fur�n n�zhettem r�, mert elmosolyodott.

 - Nemr�g m�g csak egy csinos hulla voltam. Egy j�rk�l� sz�rnyeteg, akit�l f�ltetted a lelked.

M�g kimondani is f�jt a szavakat, mert tudtam, hogy igazak. Lehajtotta a fej�t, a hangja elhalkult.

 - De most m�r �n is tudom, hogy nem vagy az. V�mp�r vagy, de nem halott. Sz�rnyeteg, pedig v�gk�pp nem. A lelkemet, pedig nem kell f�ltenem.

Kis�p�rte a haj�t a nyak�b�l, �s picit oldalra d�nt�tte a fej�t.

 - �r�l�k, hogy m�g nem ett�l – mondta.

Elkerek�tettem a szemeimet. Enn�l szebb aj�nd�knak nem is �r�lhettem volna. De m�gis furcsa volt. El�bb a bocs�natk�r�s, most pedig felaj�nlja a v�r�t.

Minden egyes porcik�m k�v�nta. A test�t, az �z�t. Hogy v�gre enyh�tsem a szomj�s�gom. De t�rt�ztetnem kell magam. Megr�ztam a fejem.

 - A rajtad l�v� jelek miatt nem tudlak hipnotiz�lni. E n�lk�l csak f�jdalmat fogok okozni.

V�gigsim�tott az arcomon.

 - Nem sz�m�t. Tudom, hogy mennyire szeretn�d. K�rlek.

 - Val�ban. Ez minden v�gyam. De vajon te szeretn�d-e?

Gondolkod�s n�lk�l v�laszolt.

 - Igen. Szeretn�m, ha �gy szerethetn�lek, ahogy kell. Hogy f�lelem n�lk�l �tadhassam magam neked. Meg akarom mutatni, hogy mindenest�l elfogadlak.

�reztem az �szintes�get a szavaiban. Lassan fel� ny�jtottam a karomat. Egyikkel a h�t�t t�masztottam meg, a m�sikkal, pedig a l�b�t fogtam, �s az �gyra emeltem. �vatosan v�gigsim�tottam a haj�t, majd h�trad�nt�ttem, �s f�l� hajoltam.

�reztem, hogy kiss� megfesz�l a teste. Hozz�hajoltam, �s megcs�koltam, hogy megnyugtassam. V�gigsim�tottam az oldal�n, majd tenyer�be tettem a kezemet, r�fontam ujjaimat, hogy �rezze, hogy biztons�gban van, de csak rosszabb lett. Elt�volodtam t�le.

 - Tudod, hogy sosem b�ntan�lak – n�ztem a szem�be.

B�lintott, de a fesz�lts�g megmaradt.

Nem tudtam, mit tehetn�k, hogy megnyugtassam. K�zelebb vontam magamhoz, �s �t�leltem. Franci�ul suttogtam a f�l�be. Elmondtam, hogy mennyire szeretem. Hogy mennyire h�l�s vagyok az aj�nlat��rt, �s hogy nem kell f�lnie.

Nem tudom mennyit �rtett meg bel�le, de m�k�d�tt. Lassan elernyedtek az izmai, �s a l�gz�se is lelassult.

Finoman eltoltam magamt�l, hogy a szem�be n�zhessek. M�r nem l�ttam benne f�lelmet.

Anita n�z�pontja

Nem sok mindent �rtettem abb�l, amit Jean-Claude mondott, azon k�v�l, hogy szeret. Ennek ellen�re megnyugodtam. Val�sz�n�leg a hangja, �s a k�zels�ge okozta. Biztons�gban �reztem magam vele. H�l�s voltam neki ez�rt.

Az el�bbi f�lelmemmel egy�tt a k�ts�geim is elsz�lltak. B�rmit k�pes lettem volna megtenni �rte.

Elmosolyodtam, mik�zben a fej�t a nyakamhoz h�ztam, majd a haj�ba suttogtam:

 - Je t’aime.

A gondolataimon kereszt�l �zent vissza: „Je t’aime aussi, ma petite.”

Foga v�gigkarcolta a b�r�m, lehelete t�zcs�kot rajzolt a nyakamra. V�g�l �les f�jdalom k�s�ret�ben bel�m harapott. Tudtam, hogy mire sz�m�thatok, m�gis meglepett. Megfesz�ltem. A karj�val simogatni kezdett, mik�zben nyeldekelte a v�remet. �reztem, ahogy a sz�vver�sem gyorsulni kezd. Az �rint�se egyre forr�bb lett. �reztem, ahogy az �let lassan t�vozik bel�lem. A szemem el�tt feh�r foltok kezdtek t�ncolni, de nem akartam le�ll�tani. Megb�ztam benne, tudtam, hogy id�ben abbahagyja majd.

P�r perc m�lva val�ban elengedett. Elh�z�dott, �s a szemembe n�zett. Ajka a v�remt�l piroslott, a b�re is egy �rnyalatnyival r�zsasz�n�bb lett, �s forr�bb, mint az eny�m.

Lenyalta v�remet a sz�j�r�l. Azt a v�rt, ami most az � test�t meleg�tette, az � ereiben �ramlott.

A szem�ben fekete t�z gy�lt, mik�zben ajka s�t�t, sokat sejtet� mosolyra h�z�dott.

Csak egy helyzetben szokott r�m �gy n�zni… ilyen leplezetlen v�ggyal. Pontosan tudtam, mire gondol. A tekintete minden sz�n�l �kesebben besz�lt. �s, ha m�r egyszer neki is ugyanaz j�r a fej�ben, mint nekem…

Magamhoz h�ztam, �s vadul cs�kolni kezdtem.

FIN

Je me suis ennuy� de vous, aussi. – Te is hi�nyozt�l nekem.

Je t'aime beaucoup, mon amoureux ! J'esp�re, vous jamais � gauche j'encore. Je ne veux pas vous perdre. –  Nagyon szeretlek, szerelmem. Rem�lem, hogy sosem fogsz �jra elhagyni. Nem akarlak elvesz�teni.

mon corbeau – holl�m (holl�fekete)