Be�ltem a kocsiba, �s egyenesen haza hajtottam. Febru�r. Ahhoz k�pest, hogy m�g jav�ban t�l volt, nem nagyon lehetett �szre venni. Kellemes id� volt, nem kellett �gy kin�zned, mint egy medv�nek a rengeteg bunda miatt, amit magadra aggatsz. Az utc�k m�g mindig sz�rk�k �s kop�rak voltak: az�rt annyira nem volt j� id�, hogy z�ldelljen minden. Itt-ott lehetett csak l�tni embereket: mindenki kocsival k�zlekedett, m�g az is, aki a sarkon dolgozik. Nehogy menni�k kelljen egy l�p�st is. M�g a v�g�n fogynak egy kicsit. L�tszik, milyen rossz napjaim voltak: megint antiszoci�lis vagyok.

    H�szpercnyi aut�k�z�s ut�n, v�gre meg�rkeztem. Miut�n a kezemre r�csuktam az ajt�t, �s olyan hangosan k�romkodtam, hogy az eg�sz l�pcs�h�z zengett, sikeresen bevonultam a lak�somban, mik�zben a legsz�lesebb mosolyom k�ldtem a n�zel�d�k fel�.

    A lak�sra m�ly csend borult. Az �sszes bord� f�gg�ny be volt h�zva, s ezzel olyan �rz�st keltett, mintha m�g mindig az �jszaka derek�n j�rn�nk.

Az ujjam l�ktetett, ehhez t�rsult a fejf�j�s is, de t�l�lem. Odal�ptem a telefonhoz, �s kir�ngattam a k�belt. Nem, ma nem fog zavarni senki. A kulcsokat �s a t�sk�t lecsaptam a konyhaasztalra, majd elindultam a f�rd� fel�. Elvileg most semmi vesz�ly nem fenyegetett, de mindett�l f�ggetlen�l a pisztolyt magammal vittem a zuhanyz�shoz. Csak egy gyors tusol�sra �s hajmos�sra voltam hajland�, illetve, hogy bek�ssem a m�g mindig l�ktet� ujjam. Rohadtul f�j, ha a t�bb kil�s vasajt�t izomb�l r�h�zod a kezedre. Az utols� ujjpercre. Ha szerencs�m van, nem esik le a k�r�m. B�r, m�r az is szerencse, hogy nem t�r�tt el az ujjam. Annak �r�l�k, hogy a bal kezemmel t�rt�nt: �gy tudom kezelni a stukkert.

    Bevonszoltam magam a h�l�ba, ott is kih�ztam a telefont, �s beb�jtam a j� meleg, puha �gyba a pingvinem mell�: igen, �n, a H�h�r egy pingvinnel, Sigmunddal alszom egy�tt. Megnyugtat.

    �lmodtam. �lmomban megint gyerek voltam. Ott �llt �desany�m, karjait sz�tt�rta, mosolygott, �reztem az illat�t, a sz�mban �zleltem a r�zsa �z�t. Arca annyira tiszta �s pontos volt, mint m�g soha. A hangja… igen, megint a r�gi volt, ugyan�gy csengett, mint sok �vvel ezel�tt. �s engem h�vott, hallottam, ahogy bec�zget, ahogy sz�longat, „Gyere hozz�m, nina! Gyere!”

Karjait megint nagyra nyitotta �s elkezdt�nk szaladni a m�sik fel�. Megbotlottam, a f�ldb�l kezek ny�ltak ki. Az addigi �nfeledt, boldog sz�rnyal�snak v�ge szakadt egy pillanat alatt. M�r nem gyerek voltam. R�n�ztem any�mra, � m�g mindig ott �llt, de m�r nem � volt az. M�g l�ttam a ruh�j�t, ami lassank�nt sz�tporladt, m�g �reztem illat�t, ami elm�lt, s a hely�t a rothad� hull�k b�ze vette �t. H�nynom kellet. Any�m teste ott maradt, ahol volt. A ruha elt�nt r�la, a sz�l felkapta, s hamuk�nt sz�rta fel�m. Arcom el� emeltem a kezem, a szemeimet becsuktam, �s pr�b�ltam fel�bredni, de nem ment. Ism�t r�n�ztem, de egykori sz�ps�ge nem volt sehol: v�gign�ztem, ahogy aszal�dik, �s csontokk� esik sz�t. N�melyiket m�g tartott�k az inak, vagy egy kis b�rdarab, de egy nagyobb sz�ll�k�s miatt az eg�sz a f�ldre esett. Mint a ruha, ez is teljesen elt�nt, fel�m f�jta a sz�l.

    A f�ldb�l kiemelked� kezek az �n kezeimet markolt�k olyan er�vel, hogy azt hittem, ber�ntanak maguk al�. Ahogy pr�b�ltam fel�llni, azok �gy emelkedtek ki sorban a f�ldb�l. R�juk n�ztem, mire elengedt�k a kezem, �s meg�lltak. Mintha meg�llt volna az id�, nem mozdultak, csak n�ztek r�m bamba szem�kkel. �reztem, hogy id�sek. A t�volban ott �llt Bert, oldal�n Larryvel, �s integetett, majd egy k�teg p�nzt l�b�lt fel�m, �s olyasmit �v�lt�tt, hogy ez m�g a negyed�n�l is kevesebb. �reztem, hogy nem kellett volna belemennem, de most m�r itt voltam, nem volt meg�ll�s. K�r�ln�ztem, a l�bam mellett ott volt a k�sem. Lehajoltam �rte, de abban a percben megindultak fel�m a zombik, �s nem �lltak le. Most nem. Ahol nem r�g any�m �llt, kiemelkedett egy ismer�s, nagyon ismer�s alak. � is a becenevemen sz�l�tott, m�ly, cseng� hangja folyamatosan visszhangzott a fejemben.

- Takarodjatok! – k�ts�gbeesetten �v�lt�ttem, �s elkezdtem rohanni, de nem jutottam sok�ig, mert el�ttem termett az ismer�s arc. Kez�vel pont eltal�lta a mellkasom k�zep�t, �s siker�lt a f�ldre ter�tenie, let�rdelt mell�m �s teljes s�ly�val r�m nehezedett.

- Ismer�s az arcom, nina? – k�rdezte vicsorogva.

- Persze, Dominga – az arcomra er�ltettem egy mosolyt, majd folytattam. – Eml�kszel? Egyszer m�r meg�ltetek, �s most sem lesz ez m�sk�nt! Takarodj az �lmaimb�l, te v�n kurva! – a kezembe fogtam a k�st, �s teljes er�vel a sz�v�be sz�rtam, �s elkezdtem forgatni. �reztem, ahogy a szor�t�sa egyre laz�bb lesz, majd elenged. Leter�tettem a f�ldre, a t�rdemet a gyomr�ba helyeztem, �s nem tudom, h�nyszor: lecsaptam a k�ssel. Mindenfel� v�r folyt, az arcom, ruh�m megint v�res volt. B�d�s voltam.

    A k�vetkez� k�pben ott fek�dtem a n� hull�ja mellett, megint kicsi voltam. Kezemmel �t�leltem saj�t magam, simogattam a h�tam, el�re-h�tra hint�ztam �s s�rtam. Nagyon f�jt, k�ts�gbe voltam esve. Azt hajtogattam, hogy „Nem akartam. Nem �n tettem, de musz�j volt.”. Nem tudtam szabadulni a fojtogat� �rz�st�l. Egyed�l voltam nagyon, �s most �reztem azt, hogy ez nem csak egy �lom: ez a val�s�g. Igaz�n egyed�l voltam, �s nem tehettem ellene semmit. Fel kellett �brednem, de nem ment. Pr�b�ltam mindent, nagyon akartam az �bred�st, de paradox m�don, pont akkor nem siker�l fel�bredn�nk, amikor igaz�n akarjuk.

    Valami csipogott. Egyre hat�rozottabban. K�r�l n�ztem, de nem l�ttam semmit, viszont a csipog�s csak hangosabb lett. Fel�lltam, megint v�gigp�szt�ztam a kihalt temet�t, �s megint nem volt ott semmi. �reztem, ahogy valami meg�rinti a h�tam. Lassan h�trafordultam: ott �llt any�m sz�troncsolt teste, amilyen a baleset ut�n lehetett, �s sz�les vigyor �lt a sz�j�n. M�ly, h�rg� hangot adott ki, a csipog�s pedig m�g er�sebb lett. Megragadta a v�llam, mag�hoz h�zott: �reztem a b�z�t. A friss hull��t. Gy�l�l�m, ha az �lmaimban szag is van. Undor�t�. �t�lelt, �s belemarkolt a sz�vembe. Elkezdte kit�pni. Felsik�tottam.

    Megizzadtam. Alattam a leped�b�l szinte csavarni lehetett a vizet. Gyors �bred�s volt, �s sik�t�ssal keltem. Pont �gy, ahogy �lmomban elkezdtem, a val�s�gban folytattam. A csipog�s a f�rd�b�l j�tt. Kitart�an, �s egyre hangosabban. M�ltkor volt egy vit�m Dolph-al. Azt mondta, hogy nem hallom meg mostan�ban, ha csipog. T�nyleg nem, mert ilyen szar �lmaim vannak folyamatosan. Nem pont ez, de ehhez hasonl�k. Sz�val vett nekem egy olyan csipog�t, ami addig nem �ll le, am�g ki nem kapcsolod, �s egyre hangosabb lesz. Nem tudom, mi a maximum fokozat, od�ig m�g nem jutottam. Eddig ez volt a leghangosabb, de h�l�t adtam, hogy van egy ilyenem.

    Beoldalaztam a mosd�ba, �s hideg v�z al� tettem a m�g vizes hajam. Vizes a hajmos�s miatt, �s vizes az �lmom miatt. A kezembe vettem a csipog�mat, ami mag�nyosan pihent a WC tetej�n. Milyen kellemes hely lehet. Le�ll�tottam a pittyeg� hangot, �s r�pillantottam. Dolph volt, ki m�s. Norm�lis esetben nem h�vn�k vissza senkit, f�leg, hogy cirka k�t �r�t aludtam. De Dolph m�s volt. A Szellemirt�kn�l dolgozott, �s csak akkor keresett, ha valami gyilkoss�g t�rt�nt.

    Kiballagtam egy t�r�lk�z�vel a fejemen a nappaliba, bedugtam a telefont, �s l�m, az megcs�rrent. Valahogy �reztem, hogy ez lesz. M�g le sem �ltem, de m�r keres valaki. Felteszem, nem Dolph. � megv�rja, am�g �n keresem. Kett�t tal�lhatnak, ki volt az…

-         Mondd, Bert – sz�ltam bele a kagyl�ba k�rdez�s n�lk�l.

-         Honnan tudtad, hogy �n vagyok? – k�rdezte meglepett hangon. Megr�ztam a fejem, de r� kellett j�nn�m: � val�sz�n�leg ezt nem l�tja.

-         Csak tudtam. Ki zavarna ilyenkor?

-         Na persze – mondta s�rt�d�tten.

-         Mit akarsz, ink�bb azt mondd! – s�rgettem.

-         Anita, �r�k �ta pr�b�llak el�rni, de nem megy. Mi a fen�t csin�lt�l?

-         Ne �v�lt�zz nekem, �rtj�k egym�st? Szarul vagyok, �s mertem egy kicsit aludni. Bajod van? – k�rdeztem, �s m�r nekem sem volt teljesen besz�m�that� a hangom. Remegtem.

-         Nincs, bocs – azt a… Bert bocs�natot k�rt: figyelemre m�lt�.

-         Ny�gd ki, mit akarsz, �s ne h�zd az id�m – �s az idegeimet, tettem hozz� magamban.

-         Anita, musz�j elv�llalnod azt a munk�t, figyelj r�m… - lecsaptam a kagyl�t. Nem akartam hallani Bert szentbesz�d�t, hogy ez sok p�nz, �s nem �gy van, ahogy gondolom. Meggondolom, ez neki mi�rt nem el�g? Nem hiszem el, hogy ez�rt k�pes lett volna felkelteni. Gyorsan felvettem a kagyl�t, miel�tt Bert megint pr�b�lkozhatott volna, �s t�rcs�ztam Dolph-ot. Kett�t cs�rrent, majd felvette.

-         Anita – nem k�sz�nt, mint mindig. A hangja nyugodt volt, de �rezni lehetett benne n�mi kis ideges mell�kz�ng�t.

-         Igen, mondd, hallgatlak.

-         Ide kell j�nn�d. Nem vagyok benne biztos, hogy a te �llatk�id �lt�k meg �ket, de musz�j l�tnod. Kell a v�lem�nyed.

-         V�rj, Dolph, lass�ts. Mi az, hogy �ket? T�bben is vannak? – k�rdeztem �rtetlen�l. M�g �lmos voltam, j�?

-         Igen, t�bben. Anita, siess, majd mindent itt. Erre most nincs id�m.

-         Ok�, add meg a c�met – elmondta, hol vannak, �s elmagyar�zta, merre kell menni. Nem is ismertem azt a k�rny�ket, amit le�rt. Csak odatal�lok.

-         Rendben, �t perc �s indulok. Mennyi id�, m�g oda�rek, szerinted?

-         Ha nincs dug�, akkor �gy egy �ra. Addig tiszt�n tartom neked a terepet.

-         K�sz. Dolph! – sz�ltam bele gyorsan, miel�tt letehette volna. – Larryt vigyem?

-         T�gy bel�t�sod szerint, Anita, de ez… nagyon mocskos.

-         K�sz – mondtam megint, de m�r csak a s�pol� hang v�laszolt. Igen, Dolph-nak nem szok�sa k�sz�nni. M�r megszoktam, �s nem is pr�b�lkoztam azzal, hogy r�nevelem. S�t, lassan �n is kezdtem elhagyni a k�sz�n�s fontos cerem�ni�j�t…
    A h�tamat a falnak t�masztottam, lecsuktam a szemem, �s felk�sz�ltem egy �jabb �lmatlan napra, mik�zben a k�belt egy laza mozdulattal ism�t kih�ztam. Mehetek megint mel�zni, �s �hgyomorra hull�kat n�zni, akik r�ad�sul nincsenek a legjobb passzban. Kell enn�l t�bb? �ljen!