A tal�lkoz�s

F�lve kopogtam be a h�z ajtaj�n az �jszaka k�zep�n. Zuhogott az es�, a sz�l pedig jeges vihark�nt tombolt romba d�ntve szinte mindent maga k�r�l. Szinte ugyanezt �reztem magamban is, a lelkem legm�ly�n. Egykor rajong�sig im�dtam azt, akihez tartok, azt�n gy�l�ltem, legal�bb ugyanannyira, mint egykor szeretettem. Most pedig megbocs�tottam, mert r�j�ttem arra, hogy nem a saj�t akarat�b�l hagyott el engem. M�r tudom, hogy egykor r�gen, mindent miattam csin�lt, de gyerekk�nt csak annyit �rtettem, hogy a b�ty�m �r�kre elment t�lem �s haragudtam r�, s�t…

Most m�gis vissza akartam t�rni hozz�. Neh�z volt kider�teni, hogy hol �l. Tulajdonk�ppen egy v�letlennek k�sz�nhetem. Egyik este bekapcsoltam a t�v�t, a h�rekben pedig egy v�mp�rt�mad�sr�l k�sz�lt riport volt, amelynek a h�tter�ben ott volt az �n b�ty�m is. Abban a pillanatban tudtam, hogy mit kell tennem. Megvettem a jegyemet St. Louis-ba �s most pedig itt �llok �s csak ajt� v�laszt el a boldogs�gomt�l. Abban viszont cseppet sem vagyok biztos, hogy � �r�lni fog nekem, mert b�r gyermek voltam, amikor elment, de m�r akkor is nagyon cs�nya dolgokat v�gtam a fej�hez.

M�r �ppen r�sz�ntam volna magam, hogy kopogtassak, amikor az ajt� kiv�g�dott �s egy n�lam alig magasabb n�vel n�ztem farkasszemet. L�ttam rajta, hogy nem tud hova tenni, �s hogy �szinte legyek �n sem tudtam kicsoda �. Hossz� fekete g�nd�r f�rt�k keretezt�k az arc�t, a szemei is hasonl� sz�nben pomp�ztak, �s mindezzel �les kontrasztot alkotott h�feh�r b�re. Sz�p volt, de a haragos tekintet, amivel engem f�rk�szett rontott az �sszk�pen.
- Te meg ki vagy?
- Micah-t keresem.
Csak m�g jobban �sszeh�zta a szem�t, de az�rt bekiab�lt a h�zba neki. �n pedig t�relmesen v�rtam, hiszen mit sz�m�t �t perc az elm�lt �vekhez k�pest? Semmit.

Amint megl�ttam a n� m�g�tt felbukkanni, k�ptelen voltam a k�nnyeimet visszatartani, meg�ll�thatatlanul folytak v�gig az arcomon. L�ttam rajta, hogy megd�bben. Tudtam az ok�t, hiszen tizenh�rom �ves voltam mikor utolj�ra l�tott, az�ta pedig feln�ttem. Csak a kezemet kellett felemelnem, amin megcsillant a kark�t�m �s rajta a hangjegyek, amelyeket t�le kaptam. Ha lehet m�g jobban kinyitotta a szemeit, v�g�l neki is ugyan�gy folytak m�r a k�nnyei, mint nekem, a karjaiban tartott �n pedig tudtam, hogy a sok �v harag ut�n, minden elt�nt, elmosta a v�z �s �jra a r�gi lehet minden. Az er�s b�ty�m mindent�l megv�d.
A n� ereje hull�mokban j�tt, v�g�l olyan er�sen pulz�lt fel�m, hogy alig tudtam meg�llni a l�baim.
- Anita – fordult a n� fel� Micah – fejezd be!
- Engedd el �s akkor abbahagyom.
- Anita, � a h�gom – szor�tott jobban mag�hoz. K�sz volt szembesz�llni vele miattam.

Egy lila szem� fi� k�zeledett hozz� �s amint meg�rintette, mintha az ereje sz�pen lassan visszavonult volna. M�r nem akartam megfulladni �s meg tudtam �llni a k�t l�bamon is. Haragosan n�zett a fi�ra, majd fogta a kab�tj�t �s kivonult az ajt�n. Jobban mondva, majdnem fell�k�tt, annyira sietett kifel�. A lila szem� ut�na ment, de csak a csikorg� kerekeket hallottam, majd amikor visszaj�tt m�r tudtam is, hogy a n� elment.
- Nem kellett volna idej�nn�m – n�ztem fel Micah-ra –, de annyira hi�nyozt�l. Amikor megl�ttalak a t�v�ben r�gt�n tudtam, hogy te vagy az. B�r a szemed m�s.
- M�s – vigyorgott le r�m – de te nem sokat n�tt�l t�rpe.
- De – h�ztam ki magam, �gy m�r majdnem az orr�ig �rtem – n�ttem.
- � Nathaniel – mutatott a lila szem�re – aki pedig elviharzott Anita.
- Mindig ilyen?
- Nem, csak most neh�z h�t �ll m�g�tte, kicsit �rz�kenyebb – v�laszolt Nathaniel.
- Vil�gos. De nem akarlak titeket zavarni.
- Engem nem zavarsz – v�laszolt �jra a lila szem� – �s gondolom Micah is �r�l neked.
- Rem�lem is – nevettem el magam.
A konyh�ban �lt�nk le, Nathaniel pedig r�gt�n s�r�gni-forogni kezdett, l�tszott rajta, hogy itt �rzi igaz�n j�l mag�t. �n kaka�t k�rtem, Micah te�t.
- Mivel foglalkozol?
- Mivel nem? – nevettem el magam. – Zongorista akartam lenni, de azt�n a tan�rom gyorsan lebesz�lt r�la, t�l kicsi a kezem – mutattam fel a k�rd�ses testr�szemet – azt�n �gy d�nt�ttem v�lasztok magamnak egy rendes foglalkoz�st. �gyv�d leszek, de most halasztottam egy szemesztert.
- Mi�rt?
- Mert megl�ttalak a t�v�ben �s musz�j volt idej�nn�m. Am�gy is kezdtem magamba fordulni, ideje volt elj�nni onnan egy kicsit. �s te – kortyoltam bele a kaka�mba – mit csin�lsz?
- A helyi likantr�poknak seg�tek.
- Komolyan? – lep�dtem meg – ez igaz�n kedves t�led.
L�ttam Nathalienen, hogy mondani szeretne valamit, de Micah egy n�z�ssel bele fojtotta a sz�t. Ink�bb nem k�rdeztem meg, mert nagyon �gy n�zett, hogy nem r�m tartozik a dolog, veszekedni pedig nem volt kedvem, kicsit sem.
- Meddig maradsz a v�rosban?
- M�g nem tudom – r�ntottam meg a v�llamat – majd az id� kialak�tja. Mi�rt? �gy �rzed m�r eleget l�tt�l? – nevettem el magam.
- De hogy is – csatlakozott hozz�m Micah is -, csak �rdekelt mennyi id�nk van.
- Szeretn�m majd megn�zni a v�rost. Hallottam, hogy a ti Negyedetek a legn�pszer�bb az �llamokban.
- �gy van – h�zta ki mag�t b�szk�n Nathaniel.
Akkor m�g nem �rtettem mi�rt is teszi ezt, de k�l�n�sebben nem foglalkoztatott a dolog, Micah-ra koncentr�ltam. M�r er�sen s�t�tedett, amikor azon voltam, hogy kimenjek az ajt�n, de szinte a semmib�l egy v�r�s haj� f�rfi l�pett be a konyh�ba. H�feh�r b�re �s vak�t�an z�ld szemei voltak.
- Nathaniel k�s�rd vissza Damiant – utas�totta a fi�t Micah. A legfurcs�bb az volt, hogy sz� n�lk�l teljes�tette a parancsot.
- Nem akarok menni – jelentette ki a v�r�s.
A hangja szinte simogatott, tudtam, hogy ez mit jelent: a pasi v�mp�r. M�r csak az a k�rd�s, hogy mit keresett az �n b�ty�mmal?