A k�rh�z

Micah-t pr�b�ltam el�rni a nap folyam�n, de egyszer sem vette fel a telefont, kezdtem agg�dni miatta. H�vtam a h�zban is, de ott sem volt senki, mert csak a r�gz�t� kapcsolt be folyton. Pr�b�ltam m�sra gondolni, de csak Micah j�rt a fejemben sz�rny�bbn�l sz�rny�bb helyzetekben. Zavaros gondolataimat a telefon cs�rg�se zavarta meg. K�t cseng�s ut�n vettem fel.
- Lili? – hallottam meg Nathaniel ideges hangj�t.
- T�rt�nt valami? Hol vagy?
- A k�rh�zban.
- J�zusom – �ltem le az �gyra – de j�l vagy?
- �n igen – lett m�g idegesebb a hangja.
- Nathaniel – kezdtem el t�relmesen – k�ny�rg�m, mondd m�r el mi t�rt�nt.
- Micah-t �rte egy kisebb – mintha kereste volna a megfelel� sz�t – baleset – tal�lta meg v�g�l.
- Ezt hogy �rted? – futott ki minden sz�n az arcomb�l, annyira �reztem, hogy valami nincs rendben.
- Csak gyere ide, mondom a c�met.
� elmondta, �n le�rtam, majd csak a kulcsomat markoltam meg �s m�r rohantam is le, hogy min�l el�bb oda�rjek a taxival. A sof�r fur�n n�zett r�m, de ink�bb nem k�rdezett semmit �s megadott helyre vitt, fizetettem, majd szinte berobbantam a k�rh�znak nevezett �p�let ajtaj�n. Nagyon sok ember volt ott, �s �n sehol sem l�ttam Nathaniel hajzuhatag�t.
- Lili? – �rkezett m�g�lem egy kiss� meglepett hang. �rdekl�dve fordultam a hang tulajdonosa fel�, de igen csak meglep�dtem �n is, amikor megl�ttam, hogy ki az. – Mit keresel te itt?
Jason meglepett arccal n�zett r�m.
- Ezt �n is k�rdezhetn�m t�led – n�ztem fel r�.
- Igazad van – mosolyodott el.
- Lili? – megismertem Nathaniel hangj�t, szerencs�re az arca is el�m ker�lt, majd elkapta a kezemet �s r�ngatott maga ut�n. Most k�l�n�sebben nem �rdekelt, hogy ennyire r�ncig�l, ugyanis min�l l�tni akartam Micah-t.
- Nathaniel mi folyik itt? – k�rdeztem meg, amikor v�gre meg�lltunk egy ajt� el�tt.
- Micah nem akarta, hogy �gy tudd meg, �n csak nem tudtam, hogy mit csin�ljak, musz�j volt sz�lnom neked – hadarta el a mondatot egy szuszra.
- Nathaniel – �rintettem meg a karj�t, ugyanis �szrevettem, hogy ez mindig megnyugtatja. – Lassabban mondd el.
- Nem tudom – r�zta meg a fej�t – ink�bb n�zd meg.
Majd kinyitotta nekem az ajt�t, de ami ott fogadott, azt soha �letemben nem akartam l�tni. Micah eg�sz teste be volt k�t�zve, l�tsz�lag aludt, egyenletesen l�legzett, de att�l m�g nagyon s�padt �s er�tlen volt.
- M�gis – nyeltem egyet – mit t�rt�nt vele?
- Verekedett.
- Ennyire? – mutattam elsz�rnyedve a b�ty�mra.
- �n nem tudom, mennyit mondhatok neked – nyalta meg a kisz�radt sz�j�t a fi�.
- Hagyja csak Nathaniel – j�tt be mosolyogva egy k�z�pkor� n�. – Dr. Lilian vagyok Micah orvosa. – ny�jtotta fel�m a kez�t. Elfogadtam.
- Mennyire s�lyos az �llapota? – n�ztem a doktorn� bar�ts�gos szemeibe.
- K�zel sem annyira, mint ahogy kin�z. Altat�t adtam neki, �gy gyorsabb a gy�gyul�sa. P�r napon bel�l teljesen fel fog �p�lni. Itt maradhat vele, j�t fog neki tenni.
- K�sz�n�m.
- Igaz�n nincs mit – mosolygott r�m, majd magunkra hagyott minket.
- Ki tette ezt vele? – fordultam a fi� fel�.
- Anita egyik pasija – felelte nagy sok�ra. A csod�lkoz�st�l nagyobbak lettek a szemeim.
- Egyik?
- Igen, de az arcodb�l �t�lve ezt sem mondta el neked Micah.
- Tudod mit? Nem is �rdekel, most csak az sz�m�t, hogy Micah min�l el�bb fel�p�lj�n.
- Itt maradok veled.
- Ok�.
Egyetlen nagyobb fotel volt csak a szob�ban az �gyon k�v�l. Egy ideig Micah mellett �lltam �s fogtam a kez�t, de r� kellett j�nn�m, hogy ezt nem b�rom sok�ig �gy a fotel fel� vettem az ir�nyt. Nathaniel �gy aludt ott, mint egy kisgyerek, teljesen �rtatlannak t�nt, �s ha tudn�m, hogy az angyalok a f�ld�n j�rnak, akkor biztos lettem volna benne, hogy a fi� az. Kerestem egy pl�det, majd betakartam vele, amire ugyan egy kicsit megmoccant, de nem �bredt fel, �s m�g annyi helyet hagyott is, hogy �n is le tudjak �lni. Nem akartam aludni, egyszer�en nem b�rtam volna ki �llva az �jszak�t. A szemeim viszont egyre nehezebbek lettek �s nappal egy�tt lecsuk�dtak.

Egy kertr�l �lmodtam, ahol csak �n voltam egyed�l, minden z�ldellt, a madarak csicseregtek, nagyon nem akartam fel�bredni, m�gis valami annyira h�zott kifel� a kertb�l, hogy k�nytelen voltam kinyitni a szemeimet. �lmosan pislogtam, majd egy haragos barna szemp�rral tal�ltam magam szembe.
- Te mit keresel itt? – jutott el a f�lemig a hangja is. Ne v�rtam t�le semmi j�t.
- Micah a b�ty�m – jelentettem ki dacosan. Gyerekesen hangzott, de att�l m�g igaz. �s, hogy teljesen �szinte legyek, kezdett nagyon elegem lenni a csajb�l.
- �s m�gis hol volt�l az elm�lt �vekben? – ejtette ki g�nyosan a sz�momra f�jdalmas szavakat.
- Nem tartozom neked magyar�zattal – pr�b�ltam befejezni a vit�t. Sosem szerettem veszekedni, Anit�nak viszont ez lehetett a l�teleme. Nagyon zavart, hogy ennyivel fel�m magasodik, �gy fel akartam �llni a fotelb�l, de � visszal�k�tt, mintha csak egy l�gypiszok lettem volna.
- V�gig fogsz hallgatni. Azt akarom, hogy t�nj el ebb�l a v�rosb�l, de nagyon gyorsan – Nathaniel mozgol�dni kezdett mellett�nk -, �t pedig – b�k�tt a mellettem m�g mindig alv� fi�ra – nagyon gyorsan verd ki a fejedb�l.
- De… - pr�b�ltam ellenkezni.
- Nincs de.
- Anita fejezd be – �llt fel mell�lem Nathaniel, neki siker�lt az, ami nekem nem. Anita f�l� magasodott.
- �n csak elmondtam neki, hogy jobban teszi, hogyha elmegy innen. Nincs joga itt lenni. – r�ntotta meg a v�ll�t.
- Szerintem pedig neked nincs – a csaj arc�n nagy volt a meglepet�s, gondolom Nathaniel nem sokszor sz�ll vele szembe.
- M�g �t v�ded? – mutogatott r�m �gy, mintha egy kis f�reg lenn�k. M�g j�, hogy van �nbizalmam �s tudom magamr�l, hogy nem vagyok az.
- Igen – jelentette ki hat�rozottan a lila szem�.
- Ahogy akarod – villant meg a harag a szem�ben – de hozz�m ne gyere t�bbet vissza.
Majd azzal a lend�lettel bev�gta maga m�g�tt az ajt�t, ami nagyon gyerekes volt szerintem.
- Azt hiszem – �lt vissza mell�m szomor�an Nathaniel – nincs hol laknom.
- Nem hiszem, hogy komolyan gondolta – pr�b�ltam meg vigasztalni –, hiszen csak d�h�s volt.
- Komolyan gondolta – b�lintott hat�rozottan a fi�.
- Akkor majd velem fogsz lakni. �gyis unatkozom egyed�l �s v�g�l is miattam vesztetted el az otthonodat.
- T�nyleg �gy gondolod? – n�zett az arcomra �vatosan – nem akarlak zavarni.
- Nathaniel – fogtam meg a kez�t – nem zavarsz, nagyon kedvellek.
�szinte mosoly t�nt fel az arc�n, majd m�sodpercekkel k�s�bb az eny�men is. Valami volt ebben a fi�ban, egy olyan lappang� dolog, ami egyszer, ha felsz�nre t�r, Isten irgalmazzon minden n�nek a vil�gon.