A cs�k

M�r majdnem d�l volt, amikor siker�lt kikelnem az �gyb�l, majd a konyha fel� vettem az ir�nyt. �tk�zben l�ttam meg, hogy az �zenetr�gz�t�m vadul villog, majd miut�n sikeresen r�f�kusz�ltam, megl�ttam, hogy kett� �j �zenetem �rkezett. Megnyomtam a lej�tsz�s gombot, majd folytattam az utam a konyha fel�.

Az els� �zenetet Micah hagyta, hogy d�lut�n �rkezik Nathaniellel a lak�sba, a m�sodikat pedig Jason, hogy nagyon sajn�lja, de a h�ten nem �r r�, fontos munk�ja akadt. Ezen kicsit meglep�dtem, hiszen mi fontos munk�ja lehet egy k�nyvt�rosnak? De azt�n nem foglalkoztam ezzel sem, mint minden olyan m�ssal, ami kellemetlen, vagy k�nos lett volna r�m n�zve.

�gy d�nt�ttem csin�lok a fi�knak eb�det, mert b�ztam benne, hogy ezzel lek�t�m magam egy kicsit, valamint tudtam, hogy mennyit ehet k�t v�r�llat. Az egyetemen legal�bb ezt megtan�tott�k: nagyon sokat.

M�r �ppen neki�lltam volna a h�slevesnek, amikor cs�ngettek, �gy k�nytelen voltam ott hagyni a konyh�ban az eszk�z�ket. M�g csak f�lig sem l�ptem ki a konyh�b�l, amikor �jra megsz�lalt a cseng�, de nagyon siet�s valakinek – gondoltam magamban.
Szinte felt�ptem az ajt�t, ugyanis nagyon nem tudom elviselni, hogyha siettetnek, de amikor megl�ttam, ki �ll ott, m�r ink�bb voltam d�bbent, mint d�h�s.
- Te meg mit keresel itt?
- �n csak adni akartam neked valamit – pillantott r�m Jason.
Majd k�zel hajolt hozz�m �s nagyon gyeng�den megcs�kolt. Nem tudom meddig �lltunk ott, vagy, hogy egy�ltal�n mikor viszonoztam a cs�kj�t, de megt�rt�nt. A sz�vem pedig �jra �r�lt m�don kezdett verni, nagyon nem akart a hely�n maradni. �gy cs�kolt, mint eddigi �letem sor�n senki, majdnem felfalt a sz�j�val, �s ahogy m�ly�lt a cs�k, �gy lett egyre vadabb is, amit �n most kicsit sem b�ntam. Amikor kinyitottam a szemeimet, m�r nem volt sehol, hi�ba tekintgettem k�rbe. Boldog mosollyal az arcomon l�ptem vissza a lak�sba �s most m�g az sem �rdekelt, hogy hogyan ker�lt ide Jason, vagy, hogy �ppen hova t�nt.

M�g akkor is f�lig �rt a sz�m, amikor a k�t fi� meg�rkezett.
- T�rt�nt valami? – n�zett r�m csod�lkozva Nathaniel.
- Semmi – feleltem vigyorogva, egyszer�en k�ptelen volna levakarni a vigyort az arcomr�l.
- Ne hazudj hugi – nevette el mag�t Micah –, mindig is rosszul ment.
- Akkor t�rt�nt valami, de egyel�re m�g titok, majd elmondom, egyszer, tal�n.
- Te tudod – r�ntotta meg a v�ll�t –, de most igaz�b�l pakolni k�ne.
- Csin�lj�tok csak, �n �ppen f�zni akartam.
- Nagyszer� – d�rg�lte �ssze a k�t kez�t Micah – mikor leszel k�sz vele?
Mondtam, hogy �hesek lesznek. Mire k�sz lettem a levessel, m�r az asztaln�l �lt mindkett� �s b�r �n mondtam nekik, hogy v�rni k�ne az ev�ssel, hiszen m�g forr� a leves, mintha a falnak besz�ltem volna. Az eg�sz l�bossal megett�k t�zforr�n.
- Nem �rt nek�nk a meleg – vigyorgott az arcomon Micah.
- Azt l�tom.
Micah telefonja cs�rg�tt, majd miut�n besz�lt a h�v�val, komoly arccal j�tt vissza.
- Mi t�rt�nt? – k�rdeztem meg t�le.
- �jabb gyilkoss�g – n�zett Nathanielre, majd r�m.
- �jabb?
- Igen – b�logatott a lilaszem� –. P�r hete gyilkolj�k a v�mp�rokat a v�rosban. Jean-Claude szerint valamelyik falka a tettes.
- Mib�l gondolja ezt? – t�rt el� bel�lem a leend� �gyv�d.
- Szab�lyosan sz�tszaggatt�k szerencs�tleneket. Norm�lis ember erre nem k�pes.
- �s ha egy m�sik v�mp�r volt? – faggattam tov�bb a fi�t.
- Nem – r�zta meg a fej�t –, Jean Claude tudna r�la, ha egy ellens�ges v�mp�r lenne a v�rosban.
- �s ha a saj�tja volt?
- Azt is kiz�rtuk m�r – vette �t a sz�t Micah -, a V�ros Ura minden v�mp�rja elm�j�t uralni tudja. Ha valamelyik�k volt a tettes, akkor Jean Claude m�r elint�zte volna.
- Van gyan�s�tott?
- Csak az van – h�zta el a sz�j�t a b�ty�m.
- Gondolom, a leop�rdokat kiz�rhatjuk.
- J� lenne azt hinni, de sajnos senkit nem z�rhatunk ki – cs�v�lta a fej�t Nathaniel is.
- Ok�, de akkor �n miben seg�thetek nektek?
- M�r ne is haragudj Lili – n�zett r�m Nathaniel – de miben tudn�l nek�nk seg�teni?
- Amikor m�g az egyetemre j�rtam k�telez� volt a gyakorlat. Az egyik legnagyobb �gy�szn�l t�lt�ttem el majdnem egy �vet. Sok esetet l�ttam �s t�bb belesz�l�som volt a perekbe, mint b�rmelyik �vfolyamt�rsamnak. L�ttam m�r gyilkoss�gi helysz�nt.
- Ok� – adta meg mag�t Micah – k�rdezz.
- Remek – mosolyodtam el, majd �jra komoly lettem, hiszen a helyzethez nem illett a vigyori arc, ak�rmennyire is boldog voltam, hogy �jra nyomozhatok. – Mesterek voltak az �ldozatok?
- Kett� igen, de csak nem r�gen v�ltak azz�, a t�bbi h�rom m�g nagyon fiatal volt.
- Telihold volt a gyilkoss�gok idej�n?
- Nem, �ppen ez�rt a fiatalok mi is kiz�rtuk, valamint azokat, akik gyeng�bbek, de �gy is nagyon sok nev�nk maradt.
- Nincsenek olyanok, akiket a term�szet�kn�l fogva ki lehetne z�rni? P�ld�ul Nathanielt.
- Mi�rt engem? – lett haraggal teli a hangja �s a szeme is.
- Mert te nem lenn�l k�pes b�ntani m�sokat – mondtam ki teljes nyugalommal a mondatot.
- �gy gondolod? – indult meg fel�m.
- Nathaniel – sz�lt r� Micah – el�g legyen.
A fi� f�jtatott, majd sz� n�lk�l az ajt� fel� indult �s ugyan�gy csapta be, ahogy a k�rh�zban Anita. �rtetlen�l n�ztem a b�ty�mra, aki csak megt�rten n�zte a csukott ajt�t.
- Ne haragudj r� – n�zett r�m bocs�natk�r�en -, t�l sok volt neki ez az eg�sz. Anita egy�ltal�n nincs tiszt�ban azzal, hogy mit jelentett Nathanielnek, hogy t�r�d�tt vele.
Most el�sz�r volt harag a szem�ben, mi�ta Anit�r�l besz�lt, eddig csak szomor�s�g.
- Ut�na k�ne menni.
- Nem biztos, hogy j� �tlet.
- �s ha valami baja esik? – fordultam vissza Micah fel�.
- Leop�rd, tud mag�ra vigy�zni.
- Ez h�lyes�g, nem fizikailag f�ltem.
Komolyan nem �rtem n�ha a f�rfiakat, azt hiszik, hogy csak testileg lehet valakit megsebezni, pedig a l�lek sokkal fontosabb. Szerencs�re nem kellett messzire mennem, ugyanis Nathaniel a bej�rat el�tti parkban �lt egy fa mellett. Szinte odafutottam hozz�, amire felkapta a fej�t, majd b�natosan visszahajtotta a t�rd�re. Fi�t ennyire �sszet�rni m�g soha nem l�ttam �s nem is akartam t�bbet. Fel�ledtek bennem az anyai �szt�n�k, mert �reztem, hogy meg kell v�denem a fi�t, b�rmi �ron, nem b�nthatja senki, f�leg nem Anita.

- Ne haragudj r�m – hallottam meg a nagyon halk hangj�t a fi�nak. Az eszem meg�ll, m�g � k�r bocs�natot t�lem.
- Nathaniel – f�loldalasan kikukucsk�lt a kezei k�z�l – gyere ide.
M�r nem is �rtettem, hogyan k�v�nhattam ezt a fi�t, hiszen l�tszik rajta mennyire t�r�keny �s �rtatlan. B�r a k�lseje alapj�n, j�val id�sebbnek t�nt t�lem, m�gis lelkileg �vsz�zadokkal fiatalabb. �gy �leltem magamhoz, mint akit el akarok rejteni a cs�nya, gonosz vil�g el�l; � pedig �gy szor�tott engem, mint aki el akar b�jni, hogy soha senki nem b�nthassa t�bb�. Akkor �s ott b�rmit meg�g�rtem volna neki, csak hogy �jra nevetni l�ssam.
- Veled aludhatok?
Amikor meghallottam a k�rd�st, legsz�vesebben r�v�gtam volna, hogy nem, de mivel ilyen �llapotban volt �gy igent mondtam. Jobban �r�lt neki, mint illett volna, de Micah meg�g�rte, hogy � is ott lesz, �gy nem kell f�lnem semmit�l. Am�g Nathaniel f�rd�tt elmagyar�zta nekem, hogy az alakv�lt�kn�l ez term�szetes dolog, hiszen az �rint�s m�g�tt nem kell r�gt�n szexu�lis vonz�d�st l�tni, egyszer�en csak �gy fejezik ki, hogy k�t�dnek valakihez. Szerinte az, hogy Nathaniel megk�rt, aludjak vele, azt jelenti, hogy megb�zik bennem. Mindent elhittem neki, mi�rt tettem volna m�sk�nt?

A k�t fi� lefek�dt aludni – Nathaniel szabadnapos volt ma – �n pedig a klubba mentem dolgozni. Ma csak f�l m�szakom volt, ugyanis bizonyos okok miatt, csak �jf�lig voltunk nyitva. Nem k�rdeztem mi�rt, hiszen Jean Claude �gysem adott volna v�laszt a k�rd�semre, �gy hagytam az eg�szet ink�bb �s azon voltam, hogy min�l el�bb hazamehessek.
Gyorsan lezuhanyoztam majd m�r be is b�jtam az �gyba, ahol is Nathaniel meg fogta a kezemet, egy pillanatra lemerevedtem, de miut�n meggy�z�dtem r�la, hogy alszik, ink�bb nem akartam azzal fel�breszteni, hogy kir�ncig�lom a kezemet az �v�b�l.

Az elej�n nagyon is zavarban voltam, hiszen m�giscsak egy idegen fi� fek�dt mellettem –nagy k�ny�rg�s ut�n – egy sz�l als�nadr�gban. De azt�n, ahogy teltek a percek a zavarom kezdett elt�nni. Nathaniel semmi olyat nem tett, amit�l f�lnem k�ne, most is csak a kezemet szorongatta. V�g�l nem b�rtam tov�bb �s engem is elnyomott az �lom, pontosan �gy, mint a b�ty�mat �s lilaszem�t.