A v�ratlan vend�g

Reggel egyed�l �bredtem az �gyamban, s�t a lak�sban sem volt senki, �s csak a h�t�n volt egy �zenet a b�ty�mt�l, hogy s�rg�sen el kellett menni�k, majd d�lut�n j�nnek, �s ne agg�djak �rt�k. Ez a mondat volt az, amelyikn�l minden n� k�l�nb�z� sz�rny� lehet�s�gek sorozat�t vet�ti le a szemei el�tt. �n sem voltam kiv�tel. R�gt�n tudtam, hogy valami �jabb gyilkoss�g t�rt�nt, �s ahogy lep�rgettem az agyamban a lehets�ges verzi�kat, csak rosszabb lett a helyzet. Nem b�rtam a lak�sban megmaradni, ez�rt magamhoz vettem a kulcsaimat �s elindultam valamerre.

Az emberek boldogok voltak, nevettek �s �lvezt�k a mai csod�san s�t� napot. R�m is hat�ssal volt az a s�rga korong az �gen, hiszen az �sszes felh�s gondolatom messzire sz�llt �s m�r ink�bb csak a term�szet miatt s�t�ltam. A nagy t�megben, ami a parkban fogadott felfedeztem egy ismer�s arcot, aki ink�bb volt kellemetlen, mint kellemes a sz�momra. Szerencs�re � nem vett �szre, ilyen szerencs�m m�r r�gen volt.
Amikor elj�ttem otthonr�l, tudtam, hogy nem �szom meg egy n�vjegyk�rty�val az utols� tal�lkoz�somat Roberttel.
Robert volt a helyi farkas kl�n b�rgyilkosa. T�bb volt, mint alakv�lt�. Sokan azt mondt�k, hogy egy d�mon lakik benne, aki ha �tveszi az ir�ny�t�st, m�g a helyi Ulfric is futva menek�lt a f�rfi el�l. M�sok szerint egyszer�en csak rossz gyerekkora volt, de manaps�g ezt szeretik mindenre r�fogni. Ennyi er�vel lehetn�k �n is pszichopata b�rgyilkos, �s m�gsem vagyok.
- Angyalka – riasztott fel egy hang a gondolataim �rny�k�b�l.
- Robert – fordultam remegve a f�rfi fel�.
- Ha j�l tudom – kezdett el k�r�zni k�r�l�ttem, mint a kesely� -, van egy kis elint�zetlen �gy�nk.
- �n nem tudom, mir�l besz�lsz.
- Dehogynem – nevette el mag�t a f�rfi.
Kor�ntsem volt magasabb, mint �n, vagy sokkal sz�lesebb, m�gis olya hal�los fenyeget�s �radt bel�le, amit�l a legnagyobb harcos is megh�tr�l�sra k�nyszer�lne. Sz�ke haja most is, mint mindig, minden fel� �llt, hideg k�k szemei pedig, ak�r a ves�mig is l�ttak, ha � �gy akarta.
- Nem h�vt�l fel kisl�ny – �rintette meg a v�llamat.
- Tudom – k�r lett volna b�rmi m�st mondani, am�g nem ideges�tem fel, addig nem fog b�ntani.
- Az Ulfric kicsit zabos miattad.
- Mi�rt? – lep�dtem meg most �szint�n.
- Te t�nyleg nem tudod angyalk�m – jelentette ki. – Te volt�l a kedvenc j�t�kszere, ami egyik pillanatr�l a m�sikra elhagyta.
- Nem voltam a j�t�kszere – lepte el az agyamat a d�h s�t�t k�de.
- � – nevetett tov�bbra is -, naiv vagy, ha azt hiszed.
- Remek – pr�b�ltam m�sfel� terelni a t�m�t – mi�rt vagy itt?
- A falka �gye, de a F�n�k bizony�ra el�gedett lesz, hogy megtal�ltalak.
- Nem vihetsz oda vissza – jelent meg az arcomon a r�m�let. Nagyon nem akartam Robert k�zel�ben lenni, m�g legal�bb k�t milli� �vig, de az Ulfricot is lehet�leg nagyon messzire el akartam ker�lni, legal�bb ugyanennyi �vig.
- Nem is kell – jelent meg az � arc�n a magabiztoss�g – nem sok�ra a v�rosba l�togat. El�g, ha addig szemmel tartalak. �s persze mondanom sem kell, hogy ne pr�b�lj meg elsz�kni el�lem.
Olyan er�vel szor�totta a karomat, hogy biztos voltam benne, sz�p sz�nes �jnyomok lesznek rajta a nap v�g�re. Majd, amilyen hirtelen jelent meg el�ttem, olyan gyorsan t�nt is el. Alakv�lt� kiv�lts�g? Nem tudom, de jelen pillanatban csak az �rdekelt, hogy ha egy kis id�re is, de meg�sztam a dolgot.

A kezeim m�g akkor is remegtek, amikor vissza�rtem Micah lak�s�ra. Csak �r�lni tudtam neki, hogy m�g mindig nem �rtek haza, mert ha b�rmelyik is otthon van, egyb�l kiszagolja, hogy valami nincs rendben. Most pedig mindenre volt sz�ks�gem, de egy kiad�s faggat�sra a legkev�sb�. Elindultam a konyha fel�, hiszen a f�z�s mindig megnyugtatott.
K�t �r�val k�s�bb val�ban egy kicsit rendezettebb lelki�llapotban voltam, de kor�ntsem mondtam volna azt, hogy pr�m�n �rzem magam. Micah �s Nathaniel m�g akkor sem ker�lt el�, amikor elindultam a munkahelyemre, de nem agg�dtam, hiszen k�ldtek egy sms-t, hogy minden rendben van vel�k, csak tov�bb tart a gy�l�s, mint gondolt�k.
Legal�bb m�r azt is tudom, hogy hol voltak.

Negyed �ra el�g volt, hogy a klubhoz �rjek, majd egy gyors �t�lt�z�s ut�n m�r kinn is �lltam a b�rpult mellett �s a k�zeled� f�n�k�met szeml�ltem.
Anita egy bolond, ami�rt hagyja ezt a f�rfit kics�szni a kezei k�z�l. A mozg�sa a legszebb ragadoz� kecsess�g�vel �s eleganci�j�val vegy�lnek, h�feh�r b�re �s fekete haja �les kontrasztj�ban pedig m�lyk�kpillant�ssal k�s�r minden mozdulatot. B�tran n�zhettem a szem�be, hiszen az alkalmazottain soha nem haszn�lta a gy�ny�r� m�lys�get, ami m�s haland�t fogad, ha volt olyan botor �s belen�zett a szemekbe. F�loldalasan elmosolyodott, amikor oda�rt mell�m �n pedig csak egy f�l�nk mosollyal v�laszoltam neki. � volt az a f�rfi, akir�l tudtam, hogyha egyszer a b�vk�r�be von, t�bb� nem szabadulok onnan, �n pedig m�r egyszer beleestem egy m�sik f�rfi ilyen jelleg� csapd�j�ba, �gy nem akartam �jra azz� a rajong�v� v�lni, akit�l nehezen szabadultam meg.

Gondolatban megr�ztam a fejemet, �s min�l messzebb mentem a f�rfit�l, nem akartam ott lenni �s �rezni az illat�t, amely lassan bet�lt�tte minden �rz�kemet, �s nem l�ttam m�st csak �t. Kezdtem �sszeomlani, amire most a legkev�sb� sem volt sz�ks�gem, musz�j volt elmennem valahova m�shova, �gy az egyetlen helyre mentem, ami ilyenkor �resen szokott �llni: az �lt�z�.
�gy menek�ltem oda, mint akit egy eg�sz hadsereg hajtott, de legnagyobb meglepet�semre kor�ntsem volt �res a szoba. Egy sz�ke haj�, izmos t�ncos igyekezett felszedni mag�ra a ruh�j�t. M�g soha nem l�ttam ezel�tt, �s ha az utc�n megl�tn�m, sem ismern�m fel, hiszen fest�kkel maszk volt r� rajzolva.
Eln�z�st k�rtem �s ink�bb visszaindultam, de az ajt�ban �jabb akad�lyba �tk�ztem. Jean-Claude n�zett r�m szigor�an, majd az irod�ja fel� intett, �n pedig, mint egy kisgyerek a tan�r�t, k�vettem �t.
- �lj le – intett a kanap� fel�.
- Mit szeretn�l megbesz�lni velem?
- L�tom rajtad, hogy gondjaid vannak. �n pedig felel�ss�ggel tartozom ir�ntad.
- Mi�rt?
- Mert n�lam dolgozol �s itt, ha valamit nem j�l csin�lsz, az r�m is tartozik.
- Nem fog zavarni a munk�mban.
- Val�ban �gy gondolod?
- Igen – n�ztem r� egy pillanatra.
- Amennyiben m�gis meggondoln�d magad – ny�jtott fel�m egy cetlit – itt mindig megtal�lsz. Napk�zben is.
K�b�n b�lintottam �s siettem ki az irod�j�b�l, amilyen gyorsan csak tudtam. Megadta a nappali tart�zkod�si hely�t. Nem �rtettem ezt a v�mp�rt, �n biztos nem adtam volna oda, egy idegennek. B�r �n jelentek vesz�lyt r� n�zve, de nagyon nem akartam volna, hogy ez az inform�ci� Robert kez�be ker�lj�n. Neki nem jelentene t�l nagy akad�lyt az a sok v�mp�r, aki val�sz�n�leg v�delmezi Jean-Claude-ot.

Monoton v�geztem a munk�mat, Jean-Claude pedig minden mozdulatomat �sszeh�zott szemekkel figyelte, pedig ami�ta itt dolgozom, egyszer sem t�lt�tte itt az eg�sz �jszak�t. Csak akkor hagyott fel az ellen�rz�ssel, amikor egy aranyhaj� f�rfi jelent meg mellette. F�jdalmas k�ppel r�m n�zett az angyali f�rfi, majd a f�n�k�m k�s�ret�ben elt�nt az iroda ir�ny�ba.