A m�lt �rnyai

Nem foglalkoztam t�bbet egyikkel sem, hiszen negyed �ra mag�nbesz�lget�s ut�n kiviharoztak a bej�rati ajt�n, �gy nyugodtan dolgozhattam tov�bb. Nathaniel nem jelent meg a b�rban, annak ellen�re, hogy ma fell�p�se lett volna. Buzz, az egyik kidob� szerint, ilyet m�g soha nem csin�lt. �jrakezdtem az agg�d�st is, hiszen hi�ba h�vogattam Micah-t, nem vette fel, k�s�bb pedig m�r ki is volt kapcsolva.
A pultos l�ny j�tt oda hozz�m �s egy �zenetet adott �t, miszerint menjek a Jean-Claude �ltal megadott helyre, amilyen gyorsan csak tudok.
F�l �ra alatt siker�lt magam �tverekedni a t�megen, majd �jabb negyed �ra volt, mire bejutottam a K�rhozottak Cirkusz�nak bej�rat�n. Ennyi embert ekkora helyen �sszeszor�tva m�g soha sem l�ttam. K�l�nb�z� koroszt�lyok voltak mindenhol: gyerekek �s id�sek is b�ven akadtak.
Az aranyhaj�t l�ttam meg, az egyik sz�npad mellett �lldog�lt, �gy fel� vettem az ir�nyt. Senki nem merte megk�zel�teni, hiszen aki egy kicsit is k�zelebb ment hozz� a kellet�n�l, arra gyilkos szemeket meresztett az egyetlen szem�vel, hiszen a m�sikat, ahogyan az arca egyik fel�t is, elfedte az aranyhaj.
- Gyere velem – m�g csak megsz�lalnom sem kellett, m�ris tudta, hogy mi�rt vagyok itt.
Olyan volt ezen a sok emberen �tg�zolni, mint egy labirintusban megtal�lni a kiutat, de mivel angyali idegenvezet�m t�k�letesen tudta a kij�ratot, r�b�ztam magam. Elvezetett egy hatalmas �s nagyon t�m�rnek l�tsz� ajt� el�, ami mellett k�t akkora gorilla volt, hogy f�nyes nappal sem sz�vesen tal�lkoztam volna vel�k egy k�v�z�ban, nem m�g egy ilyen helyen. R� sem n�ztek a f�rfira, �s mivel vele voltam, r�lam sem nagyon vettek tudom�st, de tudtam j�l, hogyha megk�rdezn�k �ket ki ment be az aranyhaj�val, akkor t�k�letes szem�lyle�r�st tudtak volna adni r�lam.

Lefel� tartottunk egy olyan l�pcs�soron, amely kacskaring�s volt �s kicsit sem bel�that�, de mivel nekem csak egy sz�les v�llat kellett k�vetnem, b�ztam benne, hogy senki nem akar r�m rontani, am�g oda �r�nk Jean-Claude-hoz.

Hatalmas fekete-feh�r f�gg�ny�k k�pezt�k az ajt�t, amely a nappaliba vezetett. Az sem volt sz�nekkel teli, a k�t alapsz�nen k�v�l, csak egy kis piros volt megtal�lhat�. Jean-Claude egy hatalmas fekete kanap�n �lt, egyed�l volt a hatalmas teremben, de szinte biztos voltam benne, hogy az emberei valahonnan figyelemmel k�s�rik minden mozdulatomat. Mi�rt ne tett�k volna? Jogos volt a bizalmatlans�g, hiszen nem ismertek.
- Mi�rt kellett idej�nn�m?
- Micah bajba ker�lt – ahogy kiejtette a szavakat a sz�j�n m�g jobban figyelte minden mozdulatomat �s persze az arcomat.
- De j�l van?
- Qui. Asher. K�rlek, sz�lj Micah-nak, hogy l�togat�ja �rkezett – miut�n az aranyhaj� t�vozott �jra fel�m ford�totta minden figyelm�t. – A mi kis leop�rdunk nem volt hajland� el�rulni mi k�ze van hozz�d. �n pedig �gy gondolom, hogy jogom van tudni.
- Nem �rtem m�g mindig, hogy mi k�z�d van a mag�n�letemhez?
- Fura vagy nekem – �llt fel �s indult el fel�m olyan kecsess�ggel, ami egy macsk�nak is b�szkes�g�re v�lna.
- Mi�rt?
- Mert idej�ssz a v�rosomba �s kider�l, hogy a f�l term�szetfeletti vil�got ismered. Ut�nad �rdekl�dtem az otthonodban. �rdekes dolgokat hallottam meg.
- M�gis miket – csuklott el a hangom.
- Olyan dolgokat, amiket egy alkalmazottamt�l sem t�r�k el.
- Kivel besz�lt�l?
- L�nyegtelen – csak most vettem �szre, hogy m�r nagyon k�zel volt hozz�m -, annyit akarok csup�n tudni, hogy mi igaz bel�le? �s persze, hogy mi k�z�d van Micah-hoz.
- Azt nem mondhatom el.
- Mi�rt?
- Mert megk�rtek r�.
- Ki?
- Micah.
- Lili – hallottam meg egy nagyon is gyenge hangot a h�tam m�g�tt.
Megfordultam �s a karjaiba vetettem magam, �s most kicsit sem �rdekelt Jean-Claude �s Asher d�bbent tekintete.
- Mondd, hogy semmi bajod – vizslattam a szemeimmel.
- J�l vagyok, Nathaniel viszont nem annyira.
- Hogy �rted?
- Nem t�r mag�hoz m�r �r�k �ta.
- De h�t nem csak egy gy�l�sen voltatok?
- De, csak egy kicsit elfajultak a dolgok.
- Ink�bb nem akarom tudni. L�thatom Nathanielt? – fordultam Jean-Claude fel�.
- Igen, de veled megyek. Addig Micah elmond mindent Ashernek.

Hossz� folyos�n ment�nk v�gig �n pedig nem tudtam levenni a szemeimet a f�n�k�m fenek�r�l. Egyre t�bb id�t t�lt�k vele, �s ezzel ar�nyosan egyre jobban vonz�dok hozz�, de amint megl�ttam az egyik szob�ban fekv� bek�t�z�tt mellkas� Nathanielt, m�r az sem �rdekelt volna, hogyha a v�mp�r szarvakat �s pat�kat n�veszt, mert csak a fi� l�tezett, akinek meg�g�rtem, hogy vigy�zok r�, most pedig l�that�an nem volt a legjobb �llapotban.
- �des Istenem.
- Nincs olyan rossz �llapotban, mint ahogy kin�z – pr�b�lt meg nyugtatni Jean-Claude.
- M�g, hogy nincs? Csak n�zz r�. Mi t�rt�nt vele?
- Az egyik farkas nem b�rt mag�val �s nekiesett.
- De h�t � nem b�nt senkit.
- Ez lett a veszte.
- Hogy lehetsz ilyen �rz�ketlen? – fordultam a f�rfi fel�.
- Mit kellene tennem? Jajvesz�keljek?
- Nem kell, de � hozz�d tartozik.
- Ez nem igaz.
- Tal�n nem a b�rodban t�ncol?
- De igen – ford�totta a fi� fel� az arc�t -, ne haragudj r�m.
- Mindenkinek nehezek az ut�bbi napok. A k�t fi�n is l�tom, gondolom, neked sem lehet k�nny�.
- Val�ban – j�tt a f�loldalas mosoly – Anita mindannyiunk �let�t megv�ltoztatta, most pedig semmi h�r�nk r�la.
- M�g mindig szereted?
- Nem tudom – nevetette el mag�t, de ebben a nevet�sben semmi vid�ms�g nem volt – nem tudom, mit �rzek, vagy mit k�ne. Az eszem tudja, hogy el k�ne felejteni, hiszen m�st v�lasztott helyett�nk, de a sz�vem… Az eg�szen m�s t�szta.
- V�rj�l – �ll�tottam meg a sz��radatot. – M�st v�lasztott?
- Nem mes�lte neked Micah – jelentette ki.
- Nem.
- Volt egy f�rfi, aki minden amerikai n� �lm�t k�n�lta neki, de akkor r�gen nem volt j� Anit�nak. Most viszont – r�ntotta meg kecsesen a v�ll�t – m�gis �t v�lasztotta helyett�nk.
- Mi�rt?
- Nem tudom, tal�n elege volt a munk�j�b�l, amihez mi is hozz�tartoztunk.
- Rendbe fog j�nni?
- Biztos vagyok benne – tette a v�llamra a kez�t, az �rint�se nyom�n milli� kis �ram�t�s sz�guldott v�gig rajtam.
Komolyan nem �rtettem mi van velem. Nem szoktam ennyire a ny�lamat csorgatni egyik f�rfi ut�n sem. Ahogy haladt a karomon lefel�, el�rte azt a r�szt, amit Robert szorongatott meg. Felszisszentem, ami term�szetesen nem ker�lte el a figyelm�t, �s miut�n felhajtotta az ingem ujj�t meg is l�tta a semmivel �ssze nem t�veszthet� ujjnyomokat.
- Ez kinek a m�ve?
- Nem �rdekes – pr�b�ltam meg kir�ngatni a karomat, de ugyeb�r nem j�rtam vele sikerrel.
- Ne kelljen �jra megk�rdeztem.
- Egy r�gi ismer�s�m.
- Vagyis?
- Jean-Claude az istenit. Mi�rt kell neked mindent tudni?
- Egy f�rfi szorongatott nem is olyan r�gen.
- Tudom.
- B�ztam benne. Teh�t? Mes�lj nekem a m�ltadr�l Lili. Ne kelljen azt hinnem, hogy nem b�zhatok meg benned.
- Rendben. De ne itt, nem akarom zavarni Nathanielt.
Jean-Claude csak b�lintott �s elvezetett a h�l�szob�j�ba. Akkora �gya volt, amelyet bizony�ra orgi�kra tal�ltak ki �s nem egyszem�lyes alv�sokra. De most ez zavart a legkev�sb�. �n az �gyon �ltem � pedig az ajt�f�lf�t t�masztotta velem szemben, majd �vatosan, lassan �s akadozva elmes�ltem neki �letem t�rt�net�t.
- Harmadikos gimnazista voltam, amikor az egyik farkas kl�n k�zel�be ker�ltem. Tetszett, hogy befogadtak, hogy v�gre �gy �reztem, tartozhatok valakikhez. B�r nem fogadtak el teljesen, de m�gis jobb volt, mint otthon lenni, ahol anya folyton csak s�rt �s butas�gokat besz�lt, ap�m pedig soha nem volt otthon. Az egyik este megjelent az Ulfric is, akinek bemutattak. Megtetszett, hiszen annyira j�k�p� �s kedves volt �n pedig �r�ltem minden apr� �rint�snek �s b�knak. Beleszerettem, �s akkor m�g naivan azt hittem � is �gy �rez, de egyre durv�bb lett velem. Sokszor volt, hogy megvert �n pedig nem tudtam m�r megszabadulni t�le. Minden este k�s�n �rtem haza, de egyik nap apa megv�rt �s megl�tta milyen �llapotban vagyok. Nem kellett semmit mondanom neki, mert m�r mindent tudott r�lam �s az Ulfricr�l. Mag�ntanul� lettem �s elk�lt�zt�nk egy m�sik v�rosba az orsz�g m�sik fel�re. Soha t�bbet nem tal�lkoztam a f�rfival, de az egyik embere folyton a nyomomban volt, a f�iskol�n is r�m tal�lt, nekem pedig kap�ra j�tt, hogy megl�ttam Micah-t a t�v�ben. � a b�ty�m �s m�r nagyon r�gen nem okoltam semmi�rt. �gy gondoltam itt v�gre �j �letet kezdhetek, de itt is r�m tal�lt. Mindenhol ott vannak �s vissza akarnak vinni hozz�. Jean-Claude, �n azt nem b�rom ki.
- Nem fog b�ntani – guggolt le el�m – meg�g�rem neked. Itt maradsz n�lam. Senki nem fog r�d tal�lni.
- Mindenhol ott vannak. F�leg Robert. � a legvesz�lyesebb.
- Lili, nem engedem, hogy b�ntson.
Majd olyat tett, amire kicsit sem sz�m�tottam: mag�hoz �lelt. �s akkor �s ott mindent elhittem neki, b�ztam benne, biztons�gban �reztem magam �s az sem �rdekelt volna, ha az egyik horda fel akar falni, mert �n Jean-Claude-ot �lelhettem. Nevets�ges? Szerintem is.